[63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
* Szinte kirántja a cetlit Drew kezéből * - Rendben. - * Mondja, majd elteszi őket. Sejti, hogy Drew nem vette be teljesen a mesét a telefonokról, de nem foglalkozik vele. Csak nézi őt, közben arra gondol, hogy indulnia kéne... *
|
- Értem - mondta egy kételkedő mosollyal. Sejtette, hogy szó sincs kölcsönadásról, de nem forszírozta tovább a dolgot. Ehelyett odanyújtotta a cetlit Shiftynek. - Majd engem keress! Akkor biztos beengednek, ha komolyan gondoltad - mosolygott kedvesen, mintha az előbbi kis atrocitás a fiú ellen meg sem történt volna.
|
* Minél közelebb hajolt hozzá, annál vörösebb lett az arca. Amint elengedték, megkönnyebbülten sóhajtott fel. * - Hát... Igen, pár ismerősömé, csak megkértek, hogy vigyázzak rá. - * Adta elő az ártatlan angyalkát, meglehetősen hihető alakítással... *
|
A reakción megenyhült, bár nem húzódott el, sőt, csak közelebb hajolt. Kihasználta a fiú zavarát, és annak zsebébe nyúlva megkereste, majd kivette a pénzt, és egyik kezével lefogva a másikat tartotta elé. - Ezért meg szokás dolgozni - mondta komolyabb tekintettel. - Legközelebb elvárom, hogy tegyél is valamit érte. - Már csak centik választották el Shifty arcától, mikor végre visszaegyenesedett, elengedve a srácot. Ez után elővett egy cetlit, és ráírta a színház címét. - Egyébként azok a telefonok a tieid? - kérdezte komoran, a srác zsebeiben lévőkre utalva.
|
* Hirtelen tágranyílnak a szemei, arca pedig a paradicsom színét veszi magára. * - Nem! Igen! Vagyis... Azaz... Szálljál le rólam!- * Csukja be szemeit, és próbál úgy tűnni, mintha nem lenne zavarban... Annyira... *
|
Ahogy visszaért a nappaliba, pillantásra azonnal a pénz hűlt helyére vándorolt. Egy halvány mosoly suhant át az arcán, majd hirtelen fekvő helyzetbe lökte a fiút, és fölé támaszkodott. - Hülyének nézel, kicsim? - fúrta tekintetét mélyen a másikába.
|
* Mosolyogni kezd. * ~ Király! ~ * Gyorsan fölveszi a pénzt, és egy villámgyors mozdulattal a zsebébe rakja, amiben az egyik mobiltelefon van. Amikor Drew visszatér, csak ártatlanul néz rá... *
|
- Hmm... - reagálta le a fiú válaszát, majd ahogy pillantása követte Shifty tekintetét, mely az asztalon hagyott pénzre vezetett, egy halvány mosoly suhant át az arcán. Végülis miért ne?... Egy kimért mozdulattal felvette a fiú üres poharát, és kivitte a konyhába.
|
* Továbbra is mosolyog. * - Rendben. - * Mondja, közben azon gondolkozik, hogy hogyan terelhetné el egy kicsit Drew figyelmét, ugyanis észrevett egy kis pénzt az asztalon. Próbálja elterelni róla a figyelmét, de... Ugye a betegsége... *
|
- Akkor ezt megdumáltuk - bólintott egyet Drew. - Ha lopsz, annak következményei lesznek, de nem rúglak ki, amennyiben rendesen elvégzed a dolgodat. Majd a színházban fogsz nekem segíteni a jelmezkészítéshez. Rendben? - könyökölt a kanapé háttámlájára, és úgy nézett a fiúra.
|
* Letette a poharat, majd elmosolyodik. * - Nem tudom... Lehet. De... Nem tudom biztosra mondani, hogy nem lopok... - * Mondja, közben mosolyog. * ~ Olyan kedves... ~ * Gondolja magában... *
|
- Á, értem - vonta fel a szemöldökét. - Szerintem viszont mindenki megérdemel egy újabb és újabb esélyt. Meg ha lopsz, akkor legfeljebb letöröm a karodat, és olyan munkát adok, amihez nincs szükséged a kezeidre - mondta, komoran tekintve a fiúra, mintha komolyan gondolná. Aztán hirtelen kitört belőle a nevetés, és letette az asztalra a poharát. - De most tényleg... Szívesen adok neked valami munkát, ha érdekel - mosolygott kedvesen Shiftyre.
|
* Megissza a maradék kóláját is. * - Már próbáltam. De mindenhonnan kirúgtak... Nem tudom megállni hogy ne lopjak. Kleptománia, vagy valami ilyesmit mondott gyerekkoromban egy orvos. - * Mondja, nem néz a szemébe... *
|
- Tényleg? - kérdezte meglepetten Drew, miközben ő is helyet foglalt a kanapén. Kezdte sajnálni a fiút. Nincsen sem családja, sem biztos hely, ahol élhet... Így teljesen érthető volt, hogy lop. - És... Nem gondoltál már rá, hogy munkát keress? Manapság már fiatalokat is foglalkoztatnak - mondta komoran, miközben ő is belekortyolt a kólájába. - Ha gondolod, nálam dolgozhatsz.
|
* Mosolyogni kezd, majd nagyokat kortyol a kólából, amennyit egy szuszra megtud inni. * - Egész jó ház...Hát... Erdőben, házak tetején. - * Mondja mosolyogva, mintha ez teljesen természetes lenne... *
|
- Rendben - szólt ki a konyhából, majd kicsivel később meg is jelent két pohár üdítővel a kezében, melyek közül az egyiket odaadta a fiúnak. - Nem túl rendezett - magyarázkodott a káosz miatt, ami a nappalijában uralkodott. -, de otthonos. Te hol laksz?
|
* Leül törökülésben egy kanapéra/fotelre. * - KÓLA! Az finom. - * Mosolyodik el, majd körülnéz, egyenlőre még nem áll fel. * ' Vajon a tárcája mostis a zsebében van? ~ * Kérdezi magától, közben a füleit billegteti. *
|
Látszólag figyelmen kívül hagyta a srác vigyorát, bár ő maga is sejtette, hogy talán baj lehet abból, ha a lakásába engedi a kis tolvajt. Azonban Drew mégsem hátrált meg. Kényelmes léptekkel vezette fel Shiftyt a bérházba, majd némi kulcscsörgés után beengedte a meglehetősen nagy lakásba. - Mit kérsz? - mosolygott kedvesen. - Van kóla, gyümölcslé, víz...
|
* Amint észreveszi, hogy észrevették, ahogy elpirult, megrázza a fejét. * -Ihatunk valamit... - *Mondja. * ~ Felvisz a lakásába... Ahol biztos van egykét értékes dolog. ~ * Vigyorodik el... *
|
- Nagyon helyes - mosolygott le a fiúra. Észrevette, hogy Shifty elpirult, mire elvigyorodott, és elengedte a srácot a fogásából. - Van kedved meginni valamit? - invitálta fel a lakásába a fiút, mivel pénz nem volt nála, így ott tudtak volna bármit is inni.
|
[63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
