Új bejegyzés Frissítés

2011.02.23. 23:06 Kurama

Az ágyon nagyot szusszant. Morita mesélésére elmosolyodott, majd kérdő arcra váltott, mikor a megközelíthetetlenségét kezde emlegetni. - De ahogy látom, azóta kibékültetek.  Mosolyog, aztán végignéz a szobán. - Az én szobáim nem voltak valami nagyok, de kicsik sem... pont megfelelőek. Viszonozza kedvesének az ölelést, majd ásít.

2011.02.23. 21:59 Takurei Morita

Az ebéd elkészítése után Morita vissza is ért. Miután lepakolta cuccait, leült az asztalhoz, majd szemével Kurama-t követte. Mosoly jelent meg arcán, ugyanis örömmel nézte, hogy párja otthonosan mozog régi házában. Ebéd után felmentek a fiú régi szobájába. Mindketten az ágyon pihentek. -Hogy tetszik a régi szobám? -kérdezte gyermeki mosollyal. -Rengeteg emléket idéz fel bennem. A legtöbb időmet itt töltöttem, mindenféle dologgal el szórakoztattam magam. Emlékszem arra is, hogy a húgaimat sose engedtem be ide. Egy pillanatra elcsendesedik, majd szerelmére néz, aztán hírtelen átöleli. Fejét Kurama mellkasára helyezi, majd úgy dönt, hogy folytatja a mesélést, hiszen érezte a fiú szívesen hallgatja őt. -Egyszer jól összevesztem Noriko miatt anyámmal. Az egész azzal indult, hogy suli után a szobámban találtam. Mivel nem engedtem be őket, mérges voltam rá és kitessékeltem őt. Arra, persze nem számítottam, hogy sírni fog emiatt. Anya rögtön meghallotta, majd alaposan le is szídott. Ezután egy hétig nem is beszéltem Noriko-val. Mondata végén elnevette magát, majd szorosabban bújt szerelméhez. Kissé gyereknek érezte magát, hiszen abban a szobában lehetett újra, ahol kicsiként is.

2011.02.20. 19:35 Kurama

Gyorsan azokat is lemosta, és nekiállt vagdosni. - Igen, de jó régen...

2011.02.20. 19:32 Takurei Morita

-Igen és köszönöm! Egyébként, a bátyám előtt volt valakid?  Kérdése közben leült egy székre.

2011.02.20. 19:30 Kurama

- Értem... Hmh... P-persze! Levette a tésztát, aztán nekiállt vágni a zöldségeket. - A többit is megmossam és felvágjam? Mutatott a többi zöldre, ami még maradt.

2011.02.20. 19:26 Takurei Morita

-Igen örülök, ugyanis most először látom őt boldognak. Nem tudom, hogy tudsz-e róla, de előtted volt valakije. Ő már lány volt, eléggé makacs és undok volt, nem csak a bátyámmal, hanem velünk is. Akkoriban sosem láttam mosolyogni, viszont mióta itt vagytok mást sem csinál. Ez jó... Beszéde közben elővett egy tálat, majd vizet öntött belé, aztán a tűzhelyre tette. -Felvágnád a többi zöldséget? És a tésztát abban a szekrényben találod. -mutatott az egyik szekrényre.

2011.02.20. 19:21 Kurama

- Örülsz neki...? Meglepetten pislog, aztán bólogat. - Mit csináljak?

2011.02.20. 19:18 Takurei Morita

-Örülök, hogy találkoztál a bátyámmal! Most pedig segíthetnél, persze, ha akarsz. - viszonozta a mosolyt.

2011.02.20. 19:15 Kurama

- Egy próbát megér, nem? Megrázza a fejét. - Fátylat rá, nem történt semmi. Ha bánt valami, nekem nyugodtan elmondhatod. Mosolyog.

2011.02.20. 19:12 Takurei Morita

-Tudod, Morita mindig jó tanácsokkal látott el. De, talán igazad lehet, legjobb lesz, ha beszélek vele. És, ne haragudj, amit a szobámban tettem. Hírtelen cselekedtem, gondolkodás nélkül, de hiányzik az, hogy valaki átöleljen... persze, nem akarok panaszkodni.

2011.02.20. 19:08 Kurama

- Hogy én? Hm... Elbeszélgetnék vele... hogy akar még valamit, vagy csak szórakozik? De... nem vagyok szerelmi tanácsadó... szóval nem biztos, hogy ez a helyes megoldás...

2011.02.20. 19:04 Takurei Morita

-Ha tanácsot adnál azzal jobban tudnál segíteni... Egy pillanatra lepakolt mindent, ami a kezében volt. -Mit tegyek, ha szeretek valakit, de már nem vagyunk együtt? Ráadásul folyton megkeres valamilyen otromba indokkal. Te mit tennél a helyemben?

2011.02.20. 19:02 Kurama

- Értem... segítsek valamit? Forraljak vizet, pucoljak hagymát?

2011.02.20. 18:52 Takurei Morita

-Ne aggódj! Majd megoldom! Az egyik fiókot kinyitotta, elővett egy dobozkát, amiben ragtapaszok voltak. Az ujjára ragasztott egyet, majd visszatette a dobozt és folytatta a munkáját. -Figyelmetlen voltam, de kaptam egy hívást, ami miatt teljesen elbambultam. Ennyi az egész... A fiúra mosolygott, majd teljesen belemerült a főzésbe.

2011.02.20. 18:47 Kurama

Azonnal felpattan. - Jól vagy? Hol van ragtapasz? Majd én felvágom, mosd le a kezed.

2011.02.20. 18:46 Takurei Morita

Noriko sétált a konyhába, nem vette észre, hogy ott van Kurama, így nekiállt a főzésnek. Éppen a zöldségeket kezdte vagdalni, mikor hírtelen megvágta az ujját. -Aú...

2011.02.20. 18:42 Kurama

- Persze, bírom a strapát. Viszonozta a csókot, aztán körülnézett, mit is kellen csinálnia, hiszen egyenlőre nem látott semit, amin dolgoznia kéne.

2011.02.20. 18:39 Takurei Morita

-Azt azért tudnod kell, hogy az anyám tripla annyi munkát vár el tőlled, mint a lányoktól. De, menni fog úgyis! Viszont nekem el kell mennem, de ne aggódj, a lányokkal el leszel! Egy csókot adott a fiúnak, majd el is ment, hogy elintézzen pár dolgot.

2011.02.20. 18:37 Kurama

Értelmesen és csendben bólogatott, ám a kérésnél meghökkent. "De hisz én tudok minden házi munkát... OO" Persze azért erre is rábólintott, majd kérdőn nézett Moritara.

2011.02.20. 18:34 Takurei Morita

-Nos, azt tudnod kell, hogy azért fogadlak be a családomba, mert szeretem a fiamat. Igaz, az utóbbi időben össze tűzésbe kerültünk, de megbeszéltük ezeket is. De, ami a lényeg, hogy, bár fiú vagy, meg kell tanulnod a házimunkákat. Vagyis a feltételem annyi, hogy segíts Noriko-nak és Miyako-nak a házi munkákban!   Egy korty tea után letette a poharat, majd magára hagyta a fiút. Morita végig hallotta, amit az anyja mondott, mikor az elment leüllt a fiúval szemben.

[40-21] [20-1]