[2377-2358] [2357-2338] [2337-2318] [2317-2298] [2297-2278] [2277-2258] [2257-2238] [2237-2218] [2217-2198] [2197-2178] [2177-2158] [2157-2138] [2137-2118] [2117-2098] [2097-2078] [2077-2058] [2057-2038] [2037-2018] [2017-1998] [1997-1978] [1977-1958] [1957-1938] [1937-1918] [1917-1898] [1897-1878] [1877-1858] [1857-1838] [1837-1818] [1817-1798] [1797-1778] [1777-1758] [1757-1738] [1737-1718] [1717-1698] [1697-1678] [1677-1658] [1657-1638] [1637-1618] [1617-1598] [1597-1578] [1577-1558] [1557-1538] [1537-1518] [1517-1498] [1497-1478] [1477-1458] [1457-1438] [1437-1418] [Korábbi]
 * Végig Katsu mellett marad, s amikor már végre elmehet, akkor folyton mellette áll, hogy nehogy elessen a anagy járkálás közben. Pont úgy megy mellette, hogy ha a fiú elesne, akkor elkapja. Nézegeti édes kmis tetsét, ami még mindig sebes. ~és nekem majd egyszer mindenképpen el kell hagynom. Azt semmiképpen sem bírnám ki. De mindent csak az ő érdekében kell tennem. Az a lényeg, hogy neki ne legyen semmi baja. ~ - Jah látom, milyen jól megy a járás... Mindjárt elesel. Nah inkább ülj le. *
|
 Végre elérkezik a nap, mikor MÁR haza engedik Katsu-t. Hiszen a múltoki alkalommal, még marasztaltál egy pár napra. Ő óvatosan feláll, s megteszi hosszú fekvés után az első lépéseit. Ugyan is Chii-vel egyezséget kötöttek. Chii mellette marad, és csak wc-re és enni, meg zuhanyozni mehet. Cserébe Katsu nem mozog és minden erejével a gyógyulásra koncentrál. Mikor lábra áll, kicsit imbolyog - Látod Chii... mozognom kellett volna - mondja pajkos vigyorral az arcán, majd tesz még egy pár lépést. Az előzményekhez képest jól megy neki, főleg, hogy lábai nem sérültek. csak az egyensúlyérzékét kellett visszaszereznie. Na meg... a bordái... ezek miatt sajnos gyakran vissza kell még járnia, hisz épp annyira gyógyultak meg, hogy hazamehessen, hogy járni tudjon. Ő kérte ugyanis az orvost titokban, hogy amint csak lehetséges, engedjék ki a kórházból.
|
* Amíg KAtsu a kórházban van, nem mozdul mellőle. Lassacskán már gyógyulgat, és mehetnek nemsokára haza. Minden napot békésen töltenek. Néha vizsgálatra kíséri Katsut, mert az orvosok jobbnak látják, hogyha Chii is velemegy az ilyenekre, mielőtt még megint kapálozni kezdene szerelme után xD. Mint egy ovis, aki az anyukáját akarja. /fullkawaii*---*/*
|
Mikor felébred, kicsit megijed, h nem öleli őt a fiú, de megnyugszik. Sebei szépen gyógyulnak, bordái is összeforrnak. Lassan elérkezik a nap, mikor haza térhet, bár még bordaái miatt kontrollra kell járnia.
|
* Eléggé kényelmetlen neki a helyzet, mivel ül az gy mellett, és egy Katsu öleli közben, így előre kell hajolnia. Megvárja, míg Katsu elalszik, és kibontakozik öleléséből, meivel a háta már fájt, és a nyaka is begörcsölt xD. kinyújtóztatja elgémberedett végtagjait, majd visszaül a székre. Megfogja Katsu kezét, hogy azért annyira ne legen rá mérges a fiú ha felébred.*
|
- Nekem édes mindegy, hogy hol vagyunk, amíg velem vagy. Ne aggódj.. ha felszakadnak, akkor majd újból összevarrják. Csak egy utolsó... - nem fejezi be a gondolatot, s óvatosan, feljebbe emelkedik a párnáról, s lehúzza magához a fiút, és átöleli őt. - Kérlek ölelj, amíg alszok. - mondja, s lehunyja szemeit.
|
* Gyengéden megölelgeti a fiút, és komoly szemekkel ránéz. - Legközelebb nehogy ilyet csinálj, mer majdnem szívrohamot kaptam amikor eltntél. Különben is csak a WCn voltam... - Mégjobban megölelgeti, majd megsimogatja arcát, és ismét beszél - Mostmár tényleg pihenj. Minél többet pihensz, annál gyorsabban gyógyulsz. És akkor jöhetsz haza velem. És ne mozgolódj sokat, mert megint felszakadnak a sebeid...*
|
Engedi, hogy a fiú apró csókokkal halmozza el őt. Majd ajkaival édesen falja a másikét. - Nem szeretnék pihenni. Egész nap csak pihentem. - ezen elgondoolkozott. ~ Mikor tűntem el? Jah.. meg van... ~ - Hát mert nem találtalak meg, és... - kicsit elvörösödik - aggódni kezdtem...
|
* Egy darabig még folytatja a fiú puszilgatását, majd ismét megcsókolja, és végleg elválik ajkaitól, és puha bőrétől. Megint csak simogatja az arcát, s fogja a kezét. - Ideje, hogy pihnj! Túl sokat voltál ma talpon. Amúgy.. ha szabad kérdeznem, miért tűntél el? - ez a kérdés már foglalkoztatja egy ideje, de csak most jutott eszébe, hogy meg is kérdezze erről a fiút.*
|
Visszacsókolja a látszólag meghatódott fiút. Teste megremeg, mikor Chii forró lehellete a bőrét súrolja. Viszonozza a csókot, s fel-fel kacag, mikor szerelme érzékeny részhez ér. Tehát megcsikizi egy kicsit. Most nagyon booldog, és nevet sok, fájdalmas sérülése elenére. Végre a fiúval lehet, és neki csak ez számít.
|
* Meghatódottan elmosolyodik, és naaaaaagyoooon gyengéden megcsókolja Katsut. Nem akar durva lenni, mert aggódik. És ez a gyengéd, érzéki csók jobban megy a helyzethez xD. Katsu fülébe suttog . -Köszönöm, hogy szeretsz kicsim... - mégegyszer megcsókolja a fiú fiinom puha ajkait, majd kelletlenül elválik tőlük. Elmosolyodik, és pici kis puszikkal lepi el a srác nyakát, és arcát. vigyázva, hogy n érintsen fájdalmas területet xD. *
|
A fiú szemeibe mered, s végül megüti a fülét egy kérdés. Elgondolkodik. ~ Miért is nem félek... ~ Nem érti magát. Normális esetben az ember fél attól, aki bántja őt, igyekszik messze elkerülni. Végül nem jut más az eszébe, ezért kinyögi az egyetlen indokot, ami az eszébe jut. - Mert szeretlek Chii. Bármit teszel velem, én szeretni foglak, és ragaszkodom majd hozzád. Nincs olyan dolog, amivel elrettenthetnél magadtól. Minden elviselek. ha kell, kibelezhetsz, mint azt a biztonságiőrt - megborzong az emlék miatt - de ha meggyógyulok, akkor is szeretni foglak - mosolyog kedvesen.
|
* az orvosok végeznek, s visszatolják Katsut a kórtermébe, amiből láthatólag semmit nem érzékelt. Magukra hagyják őket, s Chii csak egyre simogatja a fiút. Odahúz az ágy mellé egy széket, s Katsu szemeibe néz, aki pedig az övébe. Nagyon meghitt pillanat.Közelebbhajol a fiúhoz, s homlokára ad egy puszit. NAgyon foglalkoztatja egy kérdés, amit most fel is tesz a fiúnak. - Ano... bocsi, hogy megkérdezem, de hogyhogy nem félsz tőlem azok után amit tettem? - kérdezi szomorkásan, mert nem szívesen gondol vissza tettére. *
|
Végre Chii kezeit érzi magán, és nem az idegen orvosokét. A fiú fogja őt, s nyugtatóan simogatja. Arca néha meg-meg rándul a fájdalomtól, néha felszisszen. Teljesen mozdulatlanná váik, s a fiú szemeit nézi. Azonban elveszik a fiú gyönyörű szép szemeiben, és már csak azt veszi észre, hogy ketten vannak a teremben.
|
* az orvosok megkérik, hogy tartsa a fiút, amíg összevarrják páér sebét, így gyengéden fogta a kis testet. Mármint lefogja, h ne mozogjon xD. Közben pedig imogatja az arcát, mivel ez elég fájdalmas. Mármint h összevarrják a felszakadt sebeket. .*
|
Megnyugszik, mikor meglátja az ismerős alakot belépni a műtőbe, s az ismerős hang üti meg a fülét. Behunyja a szemeit, s mély levegőt vesz. ~ Tehát nem hagyott el... ~ Kezeket érez meg arcán, s Chii izzó szemeit, melyek érzései szerint a lelkéig látnak. Elmosolyodik, mikor kap egy puszit, s viszonozni akarja a szívességet.
|
* Meglepődik, amikor egy orvos sürgősen berángatja a műtőbe, és ott egy vergődő Katsut lát. Odamegy mellé, és kérdően az orvosra néz, aki csak bólint egyet fel nem tett kérdésére. Megfogja katsu kezét, s másik kezével pedig arcát kezdi simogatni.
- Cssss... Minden rendben van kicsim. Nyugodj meg - mondja nagyon nyugtatóan, s simogatja a fiút. ~ Nem ér, hogy ilyen aranyos. De nagyon szörnyen fest. Remélem sookkal jobban lesz... Mert ez mind miattam van. Mind~ - Itt vagyok. Nyugodj meg kérlek...- mondja nagyon kedvesen, és nyom egy puszit a fiú arcára. *
|
Mikor felébred, csak az orvosokat látja maga körül. Ilyedten néz körbe, s nem találja azt, akire teste a legjobban vágyik. - Chi... - suttogja, s riadtan néz az orvosra. - Hol van? HOL VAN? - kiáltja, s az orvosoknak minden erejükre szükségük van, hogy le tudják nyomni a fiút a műtőasztalra. /nem műtik, csak a sebeit nézik meg a műtőasztalon/ - Hívjátok be! - szól a főorvos, mikor már nem bírnak a kiabáló vergődő fiúval. Rögtön kirohan egy orvos, és behívja a türelmetlenül ácsorgó fiút.
|
* kicsit megnyugszik, amikor Katsu abbahagyja a kiabálást, de még m8indig nagyon aggódik miatta. Az orvosok lekoptatják, mert csinálnak valamit a fiúval, és Chii csak várja őket. ~ nem hiszem el... nem teheti ezt... meg kellene utálnia amiatt, amit tettem, de ő csak mégjobban ragaszkodik hozzám. Annyira furcsa. ~*
|
Tudatalattia felfogja a fiú közelségét, így kiáltozása ritkulni és halkulni kezd. Míg végre elcsöndesedik, és mozdulatlanná válik kis teste. Halkan veszi a levegőt, légzése lelassul.
|
[2377-2358] [2357-2338] [2337-2318] [2317-2298] [2297-2278] [2277-2258] [2257-2238] [2237-2218] [2217-2198] [2197-2178] [2177-2158] [2157-2138] [2137-2118] [2117-2098] [2097-2078] [2077-2058] [2057-2038] [2037-2018] [2017-1998] [1997-1978] [1977-1958] [1957-1938] [1937-1918] [1917-1898] [1897-1878] [1877-1858] [1857-1838] [1837-1818] [1817-1798] [1797-1778] [1777-1758] [1757-1738] [1737-1718] [1717-1698] [1697-1678] [1677-1658] [1657-1638] [1637-1618] [1617-1598] [1597-1578] [1577-1558] [1557-1538] [1537-1518] [1517-1498] [1497-1478] [1477-1458] [1457-1438] [1437-1418] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
