[599-580] [579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- Hm... hát, a tanárbácsi rendesen megdoilgoztatott az ötösért.. *kuncug* - Az is lehet... Gondolod, hogy akkor magányos lettél volna? Ha nem csal meg? *nézett rá rédeklődően, majd felkacag, mikor Taku simogatni kezdi a hasát* - Taku... nee, ez cisikiz! *mondja nevetve* - Takuu! *az utolsó mondtatnál elpirult, és egy pici puszit adott kedvesének* - Én is nagyon örülök, hogy összetalálkoztunk a folyosón. Veled más kézenfogva sétálni, aludni, csókot váltani... Veled minden más! *mondja mosolyogva. Persze, akaratlanul is mosolyogna, hiszen csikis a hasa.* |
-Lehet, hogy miattam vagy ilyen fáradt? De valószinübbnek tartom, hogy kissé túl sok vért vesztettél.*mondta*
-A megváltozást úgy értem, hogy régebben arogáns voltam, talán csak az öcsémmel bántam jól. Az a sok lány egyszerűen idegesített és az a nő is. Miután elvesztettem a öcsémet teljesen összetörtem legbelül, aztán a hírtelen megcsalás olaj volt a tüzre. Akkor rettenetesen fájt, most viszont nem bánom, hogy átvert egy ostoba nő.*Morita most nem volt szomorú. Mosolyogva mesélt* -Ha nem hagyott volna ott, akkor nem lennék veled és talán a magány lenne számomra. De...szerencsére idehívtak, örömmel jöttem ide. Új életet akartam kezdeni*tartott egy kis szünetet. Simogatni kezdte párja hasát* -És úgy érzem sikerült...hála neked kicsim! |
*az öleléstől még vörösebb lett, és elkezdett rúgkapálni. Amúgy nem zavarta volna, de mivel még mindig nem volt rajta ruha igen, hiába takarózott be.*
- Éénis! Nyáááh, Takuu! Miért vagyok ilyen fáradt? Mondd meg, mert nekem halvány fogalmam sincs rólaa! *nyögdécsel* - m...Mi? Megváltoztattalak? ezt hogy érted? *felé fordul* |
*Nem zavarta, hogy Kurama háttal volt neki. Így ölelte magához, majd a nyakába csókolt*
-Örökre így tudnák maradni.*sóhajt egyet* -Teljesen megváltoztattál. Régebben nem voltam ilyen. |
- Há... hát, azt nem tudom.. *rámosolyog* - Hm... hát hajrá! *sunyi mosoly* - Miért nem lesz könnyű? *elpirul a simogatásra* - én? Én vagyok túl édes és aranyos? Meg édes? Ugyan dehogy! *erőt vezs magán, és elfordul. Nem akarja, hogy Taku lássa, mennyire elpirult* |
-Hmm...mit csinálsz akkor, ha én az leszek?*kérdezi ravasz mosollyal, oldalasan fekszik, így Kurama kénytelen ugyanígy elhelyezkedni* -Persze, mint ahogy ígértem visszatartom magam...csak nem lesz olyan könnyü.*megsimogatja Kurama arcát* -Tudod túl aranyos és édes vagy. |
- Hehe, bocsi *vízcsepp a fején. Elfogadja a segítséget, és visszamászik* - Nincs ellentvetésem a pihenéssel kapcsolatban... Így van! Rendben... próbálkozzunk. Bár én egy darabig úgysem leszek olyan nagyon eleven *nevet, aztán átöleli Takut* |
*A huppanásra felriad, a földre néz, ahol Kurama fekszik*
-Már megint a földön vagy?*kérdezi nevetve. Az egyik kezét a fiú felé nyújtja, hogy segítsen neki felállni*
-Gyere, pihenj még egy kicsit...rádfér, ahogy rám is. Egy pihenős nap kijár mindkettőnknek. És egy ideig szüneteltessük a magamévá teszlek dolgokat. Bár ez nekem nehéz lesz, de megoldom. |
*érzi, hogy valami meleg simogatja a hátát. Kinyitja a szemét, és látja, hogy a nap süt be az ablakon*
"Hihetetlen... reggel van, és mégis... olyan fáradt vagyook! Még mindig! Lehet, hogy sok vért vesztettem...?" *Kicsit körülnéz, és látja, hogy Moritan fekszik. Halványan elmosolyodik, de aztán megérzi, hogy magán ruha, ezért leakar szállni Takuról, de rossz fele próbálkozik, így huppan egy nagyot a földön* |
"Jó sokat bír mozogni álmában, akárcsak, mikor ébren van."
*Csak mosolyog Kurama össze-vissza mozgoládásán, majd átölelte, mikor végre abbahagyta* |
*Bólintott, de hogy az álmában valamire, vagy Morita kérdésére azt nem tudni. Mindenesetre még egy kicsit mozgolódott, aztán a feje megállapodott Morita mellkasán* |
-Mi vagy te? Csak nem egy édes kis cica?*kérdezte nevetve, persze választ nem várt, hiszen párja aludt elég különös módon* |
*Miközben aludt, többször is Morita-hoz dörgölődzött. Őst, néha még dorombolt is. Később teljesen ráfeküdt, és ott is dörgölődzött. Szóval lefoglalta magát, mégha aludt is.* |
-Rendben, majd én is fogok aludni.*a többi dologra már nem válaszolt, mert Kurama elaludt, így, ahogy ígérte, őt nézte, közben pír öntötte el arcát. Gyengéden simogatni kezdte arcát. Elaludni viszont nem bírt. Fáradt volt, de gyönyörködni akart párjában* |
- Igen, nagyon-nagyon jó dolog! Főleg, ha az ember fáradt! Né..nézel? Mi érdekes van abban, ahogy alszom? *érdeklődik* - Na jó... de... azért te us aludj majd! Nem szeretném ha holnap nagyon gáradt lennél. *közelebb bújik hozzá, és nem kell sok, máris alszik* |
*Meglepődik* -Jó dolog? Igazad lehet, én is fáradtnak érzem magam, de nincs kedvem aludni. Inkább csak néznélek téged, ahogy alszol*kicsit lejjebb húzza a takarót, aztán ő maga is alábújik, átöleli párját*
-Aludj csak, ha akarsz. |
*suniyn mosolyog* - Kjhe... nem is tudom, vajon mi lehet... De azthiszem... most egy hetet képes lennék átaludni! * az aludni szónál felragyogtak a szemei* - Új felfedezést tettem! Az alvás remek dolog! *jobban magára húzza a takarót, mert eléggé fázik.* |
*Jól esik neki a lágy szellő, ami simogatja az arcát. Megkönnyebbült sóhajtás hagyja el ajkait, majd becsukja az ablakot és visszamegy a szobába. Kurama mellé fekszik, ekkor észreveszi, hogy a fiú eléggé fáradt*
-Elég fáradtnak tünsz*elmosolyodik* -Vajon mi lehet az oka? |
*Kurama megfordult az ágyban, és egy jó nagyot csapott rá. Érezte, hogy amit meg csapott, biztos nem Morita volt. Lassan kinyitotta a szemeit, és megnézte az ágyat, aztán észrevette a konyhából kiszűrődő fényt. Oda akart menni hozzá, de a végtagjai nem mozdultak. Jobbanmondva: olyan fáradt volt, hogy nem is akarta őket megmozdítani.*
" Hah... most miért vagyok ilyen álmos...? Máskor már rég ugrálok, de most... hjahj... meg sem bírok mozdulni! Moritaa! Mitől vagyok ilyen fááradt?" |
*Nemsokáig bírt aludni. Mikor kinyitotta szemeit elsőre az alvó Kurama-t vette észre, lassan, hogy ne ébressze fel, felüllt, majd kiszállt az ágyból és a konyhába ment. Ott készített magának egy kávét, majd megitta. Már nem akart vissza menni a szobába, ezért a konyhában lévő ablakot kinyitotta és a kinti tájat csodálta* |
[599-580] [579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|