[63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
* Ahogy Drew átkarolja, szokatlanul elpirul, és egy kicsit összerándul. * - Hát, igazából én se tudom... Apám is ilyen volt, Liftyvel mi is így születtünk... Nem tudjuk, miért. - * Meglepően jól érzi magát a férfi karjaiban, elmosolyodik... *
|
- Értem - mondta komoran. Megsajnálta a srácot, és most már értette, miért viseledik úgy, ahogy... Család és barátok nélkül... Egy ideig komoly tekintettel nézett az előtte állóra, majd hirtelen elvigyorodott, és maga mellé rántotta a Shifyt. Lankadatlan vidámsággal karolta át a vállát, miközben másik kezével óvatosan hozzáért a fiú füléhez. - És ez mi? Nem minden nap látok mosómedvefiút... - kucogta.
|
* Zavartan hajába túr. * - Hát... Anyám nem itt él, apám és a testvérem halott... Én meg nem szoktam barátkozni, különböző dolgok miatt. - * Mondja, azt nem említi meg, hogy tulajdonképpen otthona sincsen... *
|
A fiú kérdésére elnevette magát, ám ahogy Shifty elpirult, vigyora mosollyá szelídült. - Még nem - mondta. - Ma már szerintem nem is fogok keresgélni. Majd holnap - jelentette ki közönyösen. Aztán kissé összehúzott szemmel fúrta bele tekintetét a másikéba. - Egyébként te mindig egyedül császkálsz?
|
* Örömmel veszi észre, hogy még azelőtt lopta el a telefonokat, hogy Drew látta volna. * - Szia. - * Megy közelebb hozzá. Közben ismét megnézi zsebeit, hogy nem lehet- bennük valami értékes, mint első találkozásukkor. * - Na, megtaláltad a pénztárca tulajdonosát? - * Kérdezi, a szemébe nézve, de egy kicsit elpirul... *
|
Hazaérve sietve pakolta ki zsebéből a cuccait, majd lezuhanyzott, és magára kapott egy fehér inget, valamint egy farmernadrágot. Ez után ment csak le a játszótérre. Szeretett lent lenni, mivel mindig történt valami. Fáradtan dörzsölte meg az arcát, majd ahogy felpillantott, hirtelen megpillantotta Shiftyt. - Üdv ismét! - mosolyodott el, majd a srác felé vette az irányt, mialatt ismét végigmérte a másikat.
|
* Éppen a játszótéren van. Meglátja, hogy két 12 éves játszik, a telefonjukat pedig letették egy padra. Halkan odanyúl, anélkül, hogy észrevennék, és elcseni őket. Zsebrevágja, minderről senki sem vesz észre semmit. Éppen sétálna vissza, amikor meglát valakit... Még gondosabban zsebrevágja a telefonokat, így nem lehet őket észrevenni... *
|
Jó jó, de akkor is... *itt egy nagyobb szünetet tart aztán sóhajt egyet* ...végülis, ha ennyire ellenkezel a dologgal, csak nem lehet annyira vészes! "legalábbis remélem... ^^"" *teszi hozzá magában aztán szép lassan visszaérnek a kollégiumba...* |
Yuki.....
*tincseibe túr és sóhajt egyet*
Mondtam,hogy nem lesz semmi bajom...ne aggódj miatam...
*mosolyog kedvesen és állánál megemeli a fiú arcát* |
Hát... én reménykedem benne. Nem akarom hogy bármi baj történjen veled miattam... *mennek mennek ><* Hát... nem tudom... azért én mégis nyugodtabb lennék ha megnézetnéd magad egy orvossal... |
Nem kell ^__^ Nyugi Yuki...
*mooslyog és elindulnak lassan*
Rendbe jövök én még holnapig...
*nevet kedvesen* |
Akkor visszamegyünk... Nem akarok több gondot okozni. *látja a fiún hogy valami nincs egészen rendben* Nem kéne megnézetned magad egy orvossal? Ahogy látom mégsincs minden teljesen rendben. |
Ahogy szeretnéd...visszamehetünk...
*mosolyog kedvesen majd elveszi a kezét a fiú arcától és ahogy megmozdulna hirtelen belé nyilal a fájdalom de igyekszik nem kimutatni...*
"Hogy az a......b+......" |
*egy kicsit megint elpirul aztán megrázza a fejét* Ehh... de igen részben az enyém is... Visszamenjünk a kollégiumba? *kérdezi a fiútól, közben egy kissé bűntudatot érez* |
Ne mentegetőzz ...
*mondja és odalép elé*
Nem a te hibád...ne okold magad semmiért...és nem fáj....mondom,túlélem,...
*azzal maga sem tudta miért de megsimogatta Yuki arcát* |
Sajnálom! Ha nem kérem hogy lökj magasabbra... akkor ez nem történik meg... T.T" Nagyon fáj? *közben végignéz a fiún hogy hol üthette meg magát* |
*köhög egy pár sort majd ülésbe tápászkodik mosolyogva*
S-semmi baj....om...túl élem....
*mosolyog tovább és nagy nehezen feltápászkodik*
Ahhh b+.....h lehetek ilyen béna....Én bocs...^__^"" |
*nagy puffanás x'D* A... a... a... aúúú... x.x" *aztán amikor észrevettte kin landolt gyorsab felállt* JÉZUS MÁRIA URAM ISTN! O///O" *közben egy kicsit elpirult* Ne haragudj nagyon fáj nem akartam! x///x" |
Persze..és nyugi nem fogsz repülni....
*mosolyog kedvesen és jól meglöki a fiút de cask h ne repüljön ki...egy jó db ig elvannak ígyaztán Kyo megcsúszik és dobe gy hátast és mivel akkora lendülettel lökt emeg előtte a fizikai dolgok miat,szegény Yuki pont rá esett...mondani s ekellett h nem esett neki jól*
Ahhhhhúh..... |
Eh..? R.. rendben... köszönöm! *mondja aztán elmosolyodik. Élvezi a dologot. ^^* Meg tudsz lökni úgy hogy még magasabbra menjek? *mosolyog Kyora* De azért úgy lökj légyszives hogy ne repüljek el... ^^" *mondja egy nagy cseppel a feje mellett x'D* |
[63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|