[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
*Mivel még újj ebben az iskolában előszőr keresett egy nyugis helyett, ahol kipihenheti az út fáradalmait.Egy bokor mögött lefekszik a fűre és behunyja szemeit* |
*bólint*
- Teljes mértékben... a lehe... lehető legjobban... majd elmúlik... *mondta, aztán rámosolygott Morita-ra, de közben egyre fáradtabnak érezte magát.* |
"Annak tartja magát? Ahoz képest nem éppen úgy viselkedik"
-Vissza se gyere!*mondja a fiú után, majd odalép Kuramahoz*
-Jól vagy?*kérdezi a fiút, de mivel látja, hogy nem, ezért az ölébe kapja és a szobájába rohan vele. Nem törődve az esővel* |
*egyre rosszabbul van*
" Egek... ki kicsoda? Alig... alig látok valamit... remek... ezek mindjárt megölik egymást... habár nem, mert... Kyo engem akar megölni, de mindegy..." |
*elgondolkodik szépen színésziesen*
Tudja mit....igen annak tartom és az is vagyok....
*leengedi a kezét maga mellé*
Csak ugye egyesek.....
*nevet*
Nah jó nem szólok semmit....
*nagy nehezen abbahagyja a röhögést*
Inkább nyaljátok fle egymást a padlóról azt kész....
*a szájába vesz egy cigit és kisétál egy intés után* |
*Elmosolyodik*
-Egy szóval sem mondtam, hogy úr vagyok, csak kértem tőled valamit. Viszont úgy látom nincs annyi agyad, hogy ezt felfogd. Nem tehetek róla, hogy a szüleid ferdén csináltak meg. Egyébként te épeszünek tartod magad? |
Ohohoho....
*nevet Kyo*
Nehogy azt higyje már hogy maga itt az úr tanárúr kérem....eléggé vicces lenne....meg amúgy is....egy épeszű gyerek nem fél a maga fajtáktól...
*KIRA feelinges mosoly*
És nem fontos...nem hát...kit izgat.....téged nem meg engem sem meg ezt itt sem...hát akkor meg?
*számolja közben az ujján a 3 embert* |
- Én nem... nem mondtam semmit... hogy mit jelentett, de... a jele... jelen körülmények között nem... fontos...
*mondta vérköpködés, levegő vétel, és borzasztó szédülés közepedte. Mikor Kyo elengedte, kicsit felnyögött, mert megütötte magát* |
*Yuki a játszótérről jövet éppen arra sétál, és elég furcsa dolgokra lesz figyelmes. egyenlőre nem igen akar beleavatkozni a dolgokba, inkább csak távolabbról szemléli az eseményeket* "Hmm... vajon mi folyhat itt...?" |
-Akkor lapulok meg amikor kedvem van, nem tűröm ha parancsolgatnak!*váltott keményebbre* -És inkább te lapulj meg valahol és fogd be. Ja és 2 éjszakától ne legyél magadra büszke. |
Anyám borogass...
*mondja mikor meghallja Morita szavait*
mag csak lapuljon meg ott...maradjon csendben....
*néz a tanárra majd letörli Kurama arcáról a vért*
te meg vigyázzál már magadra......
*majd eszébe jut vmi*
Um..jut eszembe.....ezek szerint ennyit jelentett neked az a sok szeretet és az a 2 éjszaka? Mert ha igen akkor tudlak sajnálni ...
*elengedi * |
- Milyen... dal? *kérdi, majd mikor meghallja, hogy Kyo énekel, egy hatalmas vízcsepp jelenik meg a fején*
" ez sem járt énekórákra, vagy mi?*
- Go... gondolod? *kérdezte már teljesen elhaló hangon. Arca már hófehér volt, körülötte minden csupa vér. Hírtelen felfigyel Morita-ra, ami persze nagyon meglepi.* |
*Elege lett ebből és közbe szólt*
-Ha sosem szeretted, akkor most menj el. Ne rontsd itt a levegőt! |
Hhhh...
*reménytelenül sóhajt és kezébe hajtja a fejét pár pillanatra,majd egyik szemével a fiúra néz tincsei mögül és magához rántja*
Hogy is van az a dal.....?
*kérdi halványan mosolyogva*
Oh igen....
"Szerelemről szó sem volt,
ilyenekről nem dalolt a hold,
ha mégis megtettük volna,
minden,minden csak sírna"
*dalolászik*
Asszem h részedről szerelemről sose volt szó.....és csak te fogsz könnyezni..bár kötve hiszem....
*mondja és még mindig tartja a fiút de a tekintete ismét rideg lesz* |
*Kurama elvette a kezét a szája elől. Felnézett Kyora, rámosolygott, majd a hátamögé mutatott. Ott feküdt az inyekciós tű, darabokra törve*
- Az... csak annak a hibálya... hogy 'véletlenül' eltörtem... azt az izét... Előtte ugyan még nem volt ilyen állapotban... csak... egyszercsak tönkrement. *mondta még mindig mosolyogva* |
*áll előtte mint egy jégcsap olyan rideg.tekintete pedig nyugodt,még is ilyesztő*
Na mi van?....Csak nem hirtelen most jött rád a betegséged?Oooh...míly véletlen...
*egy fél lépést oldalra megy ...*
Míg a tanár úrrar enyelegtél és egymást faltátok addig neem...ááh...
csak most h Kyoka megjött mi?
*...majd lendületesen a másik oldalra* |
- Kyo... *csak ennyit tud mondani, egyszerűen több hang nem jön ki a torkán*
" Mi ez? Miért... miért nem tudok megszólalni? Basszus... "
* a földre esett, és erőlködött, hogy legalább egy hagn is kijöjjön a szán, de helyette csak vér folyt.* |
*megáll és válla felett a fiúra néz*
Mivan?
*fordul meg teljesen*
Mit akarsz még?...
*teszi zsebre a kezét* |
*Ránéz*
- Kyo... én... Kyo, várj! *kiáltott utána, és közelebb futott.* |
Hm?
*néz érdeklődve egy lépéssel előrébb lépve a hang felé*
Oh....
*közönbösen néz és felveszi a cuccát a földről*
Elnézést a zavarásért....
*meghajol és sarkon fordul*
Már itt sem avgyok...
*azzal elindult* |
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|