[40-21] [20-1]
Kurama is látta, hogy a lány éppen szólna, de nem jutott idő kérdezni. Morita kijelentésére mosoly ült ki az arcára.
"Feltétel? Remélem nem krumplit kell kapálnom valahol... se mást ><"
- I-igen...
Csendben helyet foglalt, és várt. |
Noriko akart mondani valamit, de Morita nyitott be, így inkább csöndben maradt.
-Beszélgettem anyámmal és elfogad téged, viszont van egy feltétele, de ezt majd ő elmondja. Ó, és Noriko, köszönöm, hogy addig lefoglaltad őt.
A lány csak mosolygott. Morita megfogta párja kezét, majd lementek a konyhába. Morita anyja épp teát kortyolgatott.
-Említette a fiam, hogy van egy feltételem? Nos, akkor üllj le kérlek! Morita, te pedig hagyj magunkra! |
Kurama a lány felé fordult, és ő is adott egy puszit, habár részéről ez amolyan testvér puszi volt. |
Noriko lassan közelítette meg Kurama arcát, a szíve izgatottan vert, majd egy gyengéd puszit adott a fiú arcára, közben hozzábújt. A puszi után lassan eltávolodott, érezte, hogy többre vágyik, de nem mert tenni semmit, így csak reménykedett, hogy Kurama lép valamit. |
Mosolyogva tartotta a lánynak az arcát.
"Különös lány... nem minden nap találkozik az ember ilyennel. Nincs barátja? A közeledéséből eléggé így lehet érteni..." |
Eléggé meglepődött Kurama válasza miatt, bele is pirult. Válaszképpen bólintott. |
Elmosolyodott, tetszettek neki a lány szavai, és az is, hogy ennyire szereti a testvérét.
- Hát... puszit adhatok. Az nem bűn. |
-Tudod... ha nem lennél a bátyámmal, akkor minden bizonnyal a tiéd lehetnék, de, mivel szeretem őt, így nem teszek olyan dolgokat, amik fájnának neki. Bár... szívesen megcsókolnálak...
Noriko érezte, hogy túl őszinte volt, ezért elnevette magát, majd eltávolodott a fiútól. |
Nem kicsit lepődött meg a lány tettén, de elnyugtázta magának, hogy biztos fáradt, és nem akar eldőlni az ágyon, így hírtelen csak oda tudta tenni a fejét.
- K-köszönöm.
Picit belepirult a lány mondatába, de igyekezett leplezni, ezért elfordította a fejét. |
Noriko kissé rámászott a fiúra, fejét hírtelen a fiú vállára helyezte.
-Én nem így gondolom, te... nagyon jól nézel ki... aranyos vagy, de egyáltalán nem nőies! |
- Nem tudom. Talán... túl teng bennem a női hormon... Fogalmam sincs.
Elgondolkodik. |
-Az nem sok idő... de, miért pont egy fiút szeretsz? Hogy hogy nem a lányok vonzanak? |
- Hm... kb fél éve... igen, meg van már annyi.. |
-Mondcsak, mióta szereted a bátyámat? -érdeklődött Noriko, közben leült az ágyára. Kíváncsi tekintettel nézett Kurama-ra. |
- Whe~
Arra tért magához, hogy egy másik helyiségbe rángatták.
- O- jó...
Körülnéz, közben kezd magához térni. |
-Morita, ugye nem azt akarod mondani, hogy egy fiút szeretsz?
Morita csak bólintott, tekintete komoly volt. Az anyja is ugyanúgy nézett hol fiára, hol a másik fiúra.
-Szóval, ő a szerelmed? - kérdezte Morita idősebbik húga. A kérdezett személy ismét bólintott. Noriko a fiúhoz lépett, majd kezét megfogva a szobájába rángatta. -Ne aggódj, hogy felhoztalak a szobámba, de hidd el, most ez lesz a legjobb neked. Morita le kell, hogy nyugtassa anyát, addig te itt leszel velem! |
Kurama egész végig azt sem tudta, köszönjön-e, ha igen, mit, és kinek? Kapkodta fejecskéjét ide-oda, mígnem Morita kiejelntésétől hatalmas csend nem lett. Zavarában nagy szemeivel pislogott, hol ide, hol oda. |
Becsengetett, nem kellett sokáig várniuk. Egy fiatal lány nyitott ajtót. Mikor megpillantotta Morita-t elmosolyodott, majd gyorsan beengedte őket.
-Annyira hiányoztál! Mi történt veled, mesélj!
-Te is hiányoztál hugi! A többiek hol vannak?
A kérdés után mindenki megjelent az előszobában. A család összes tagja üdvözölte Morita-t, majd kérdő tekintettel néztek a másik fiúra.
-Ő itt a barátom, illetve a párom, Kurama.
Hírtelen csend lett urrá mindenkin, kivéve Morita húgát, aki nagyon örült az új családtagnak. |
Megrázza a fejét.
- Nem vészes... túl fogom élni, ne aggódj.
Nyel egy nagyot, és mély levegőt vesz. |
1 óra utazás és némi séta után, már a Takurei ház előtt álltak.
-Egy kérdés, mielőtt becsengetnék. Nem félsz? |
[40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
