[Későbbi] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
Shuuhei Hisagi [Suu]
-Nem is vártam tőled mást, senpai.. *Nyujtotta ki a nyelvét.* -Mmm.. ez így uncsi, csinálni kéne valamit.. *Sóhajtotta* -nincs valami ötleted? *Emelte tekintetét ismét a fiúra* |
*átöllte a fiút* igazad van... ezennel leveszem rólad anyai kezeim... *vigyorog* de azért téged még nem engedlek el, ha nem bánod... |
Shuuhei Hisagi [Suu]
*Hátrapillantott a fiúra* -Eh nem, nem reagáltad túl, igazad van.. *Sóhajtott* -Csak, én sem akartam hogy aggódj vagy dühös legyél.. *Mosolyodott el kissé, és hozzásétált* -Eh, abba kéne ezt hagynunk, olyan mint valami félresikerült romantikus film.. *Vigyorodott el végül* -azt meg főleg nem akarom hogy nagyon beleéld magad az anya szerepbe.. *Nevetett halkan* |
*mikor lehiggadt, lassan besétált a fürdőbe és megállt az ajtónál. Nekidőlt a falnak.* remélem, most nem azon töprengsz, hogy itthagysz... *jelentette ki halkan* sajnálom. lehet, hogy kicsit túlreagáltam... de azért legközelebb ne hazudj, kérlek. *mosolygott kedves, nyugodt tekintettel Suura.* |
Shuuhei Hisagi [Suu]
-Eddig is tudtam.. *Ült fel álmosan.* -Ah, persze ne aggódjak, de te aggódhatsz a lila foltok miatt.. valahogy nem megy.. *Tekintetével követte a fiút.* -Oh nagyszerű.. először sír miattam, mert felhozom a rossz emlékeit, utána megütik miattam mert ráerőltettem egy csókot, aztán még a nyakán is lógok és beköltözök hozzá ideiglenesen, aztán félholtra veretek vele egy pasit amiért akár le is csukhatját, a keze tropára ment szintén miattam, felcipeltetem magam a legfelső emeletre vele, és most a dohányzásra is rászoktatom mert mellettem folyton ideges. *Motyogott magának és sóhajtott egy nagyot.* -És a legjobb hogy mindezt egy nap alatt elértem. Phew.. csak én lehetek ekkora balf*sz.. *Morogta. Felállt, és bement a fürdőbe, ahol ismét a tükör elé állt. Unottan bámult vissza rá a tükörképe.* ~Mit kéne csináljak?.. Ha elmennék, tudom hogy Shin meggyűlölne, de ha 1 nap alatt ennyi szörnyűség történt vele, el se merem képzelni mit művelek vele 1 hét alatt..talán jobb lenne elmenni..~ [oks, jóéjt] |
rendben, ha akarod elmondom, hogy nagyon fájnak a kezeim... *motyogta* de én le tudom küzdeni az ilyen fájdalmat. Szóval értem nem kell aggódnod. *aztán kicsit elmosolyodott és kimászott a fiú alól. Fölállt és lassan, megfogva az egyik vékonyabb kabátját, ami az egyik széken pihent, kiment az erkélyre. Nem bírta megállni, hogy ne gyújtson rá, mert eléggé ideges volt a ténytől, hogy az a tanár bántotta a kölyköt és Suu még le is tagadta.* legközelebb megölöm... *sziszegte halkan*
/most megyek, jó éjt, szia/ |
Shuuhei Hisagi [Suu]
*Felsóhajtott* -Te is hazudsz. Az is hazugság, ha azt tetteted, hogy nem fáj a kezed, és nincs vele semmi baj.. *Sziszegte viszsavágásképp* -Ezek csak foltok, semmi komoly. 5-6 nap múlva nyomuk sem lesz. *Mondta halkan*
|
és csak hogy tudd... gyűlölöm, ha átvernek és a szemembe hazudnak... *mordult rá a fiúra, mikor látta a fájdalmát* azok a sérülések talán maguktól másztak a hátadra, a kezedre és ki tudja még, hova? |
Shuuhei Hisagi [Suu]
-Eh? Nemááár.. az még oké hogy a senpai-om, vagy a niisan-om vagy.. de az anyám ne.. *Sóhajtott* -Yosh, örülök hogy ezt előhoztam belőled, mert így még jobban kedvellek..*Vigyorodott el* -Ha már egy éve nem gyujtottál rá, akkor most se fogsz, én úgysem engedem.. *Nyujtotta ki a nyelvét.* -Akkor nem lenne jó veled smacizni.. *Nyujtózkodott ki, és a hasára fordult.* ~Ouw.. elfelejtettem h még mindig csak törölközőben vagyok.. mindegy, már úgyis biztosan látta a sérüléseket..~
|
tudod... *hátát a falnak támasztotta és fejét is hátravetette.* valahogy úgy érzem magam, mint egy anyuka, akinek gondoskodnia kell a kicsi fiacskájáról... *vigyorgott* és ez a szerep olyan távol áll tőlem... *sóhajtotta* nem vagyok a kedvesség mintaképe... te meg... valahogy mégis előhoztad belőlem a kedvesebb, gondoskodóbb, aggódóbb énem... ráadásul majd meghalok egy kis bagózásért, pedig már vagy egy éve nem gyújtottam rá... |
Shuuhei Hisagi [Suu]
-Nekem az is pihenés ha itt feküdhetek, nem kell feltétlenül aludjak..*Vonta meg a vállát.* -Gome, nem akartalak kihallgatni vagy valami, de um.. miért mondtad hogy "ráadásul még csak 15 éves vagy".. *Kérdezte halkan* |
úgy tűnik... *mordult a fiúra kicsit talán túlzottan is gorombán majd észbe kapott* bocs... *suttogta, miközben kifújt egy nagy adag levegőt a tüdejéből* aludj csak tovább... nem akarom, hogy álmos legyél, kölyök. *mondta mostmár kedves hangon* |
Shuuhei Hisagi [Suu]
-Látom elszoktad tőlem hogy magadban beszélsz..*Mondta halkan, és résnyire felnyitotta a szemeit.* |
kölyök... mit tettél velem? nem szoktam én ilyen kedves lenni senkivel... a francba... ráadásul még csak 15 vagy... *felsóhajtott és remegő bal kezére pillantott, majd, hogy ne zavarja fel vele a fiút, az ágyra fektette bal kezét és csak a jobbal simogatta tovább a fiút* |
Shuuhei Hisagi [Suu]
*Pár perc múlva elapadtak a könnyei. Átölelte Shin egyik combját, mintha egy plüss lenne és békésen aludt tovább.* |
*kedves, gyengéd, rekedt hangján próbálta nyugtatni a fiút, remélve, hogy eljut álmába a nyugtató hangsúly. Óvón magához ölelte a fiút és úgy is maradt, míg el nem álltak a könnyei.* "úgy érzem magam, mintha egy anya lennék..." *gondolta magában és a fejére csapott, de meg is bánta, mert keze sajogni kezdett. Halkan felszisszent, majd figylmen kívül hagyta a fájdalmat és ismét csak a fiúra koncentrált.* |
Shuuhei Hisagi [Suu]
*Egy idő után kellemetlenül mocorgott, nem találta a helyét. Végül megint elhelyezkedett, de nem lehetett valami szép álma, mert sírni kezdett. Nem adott ki egy hangot sem, csupán folytak a könnyei.* -Nn.. gome..nasai.. *Motyogta halkan.* |
ezt még megbánod, hogy hazudtál nekem, kölyök... *sziszegte* méghogy nem bántott, mi? *mordult az alvó fiúra halkan, nehogy felébressze. Majd ásítani kezdett, de nem aludt kivételesen. Ujjaival a fiú fürtjeit tekergette óvatosan és gyengéden cirógatta az arcát* |
Shuuhei Hisagi [Suu]
-Okay..*Vigyorgott Ő is, majd lehunyta a szemeit. Kellett egy kis idő, mire végre rendesen el tudott szundítani. Most hogy féloldalasan feküdt, és még mindig nem öltözött fel, látni lehetett a hátán, és a karján lévő lilás foltokat.*
|
*elmosolyodott, és kinyitotta a kanapét, hogy rendesen elférjen a fiú a viszonylag nagy, kérszemélyes ágyban. Hagyta hogy a fiú az ölébe rakja a fejét. Megsimogatta az arcát* aludj csak... és ne félj, itt leszek... *vigyorogta* |
[Későbbi] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|