[Későbbi] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
-Mit szólsz az erkélyhez?*ezen elneveti magát* -Kissé furcsán érzem magam most. Nem hinném, hogy megtudnám magyarázni ezt az érzést. |
- IIgen! Nagyon szép! *bámulja tovább ragyogó szemekkel*
- He? Haza? *kuncog* - és mégis hová tennénk? *Moritához dől* |
-Ennyire tetszik?*kérdezi meglepetten* -Mit szólnál, ha hazavinnénk?*nevet egyet, majd átöleli Kurama-t* |
*áhítattal nézi* - Ezt jó sokáig bírnám nézni... *leülteti Takut a padra, és az ölébe ül, onnan bámulja a szökőkutat* |
*Követi Kurama-t, majd ő is megcsodálja a kutat*
-Igen tényleg gyönyörű! |
- Tényleg! Nagyon kellemes! *beleszippant a levegőbe* - hehe, jóó! Jéé! Nézd! Ki van világítva!
*elkezdi ráncigálni Takut a kút felé* - Wáá! Milyen széép! |
-Milyen kellemes a levegő*mondta miközben a parkot nézte. Lassan kezdett sőtétedni, így szép látványt nyújtott a park* -Menjünk a kúthoz, de már nem engedheted el a kezemet! |
*A szokásostól eltérően most lent cigizett...és meglátta a tancsit meg Kurama-t így odalopózott*
-Hm....
*Kyo csendben meglapult az egyik fa mögött és onnét szééééépen végignézte a jelenetet*
-Szóóóval így....
*egy halvány mosoly jelenik meg az arcán és visszahajol a fa mögé* |
*vörös lesz*
- Hát... azt én sem tudom... De menjünk, mert a végén még furcsa dolgok lesznek a parkban... és már megint csöpörög az eső! *mondta és felpattant* |
*Elmosolyodik*
-Vajon miért vonzodom hozzád ennyire? És tudom, hogy nem az az oka, hogy hasonlítasz az öcsémre.*mondta ki hangosan a véleményét* |
- He? *kérdi meglepetten, aztán körülnéz. megjelenik egy vízcsepp a fején* -Ehh nem, dehogy!
^//^ |
*Megálljt parancsol magának, ezért felül*
-Ugye nem itt akarsz a magadévá tenni?*kérdezte mosolyogva*-Nem akarok közönséget. |
*Átöleli, és ellöki a földre, aztán ragyogó szemekkel néz Mirota-ra*
"Igen... érzem, hogy Ő az... De akkor Kyo micsoda? Tudom, hogy nem fog ennek örülni..." |
-Kurama...*suttogta, majd forrón megcsókolta a fiút és szorosan magához ölelte* |
*Kurama elmosolyodik. Közelebb hajol Moritához, és forrón megcsókolja*
- Én ezt érzem |
-Hogy én mit érzek?*nem figyelt Kurama barátjának nevére, csak a kérdésre figyelt* -Nos..ha rád nézek*így is tett* -mintha az öcsémet látnám, de van egy másik érzés, ami sok esetben elszorítja ezt. Ezért nehéz, ha a közelemben vagy. |
- Hát... mindnere... Kyo-ra, ma... rád...
*Ennél a 'mit érzel irántam' kérdésnél elvörösödött.*
- nem tudom... *mondta bizonytalanul* - és... te? te mit érzel... irántam? *kérdezte remegő szemekkel* |
-Mindenre...*egy ideig hallgatott*- Mit értesz ez alatt? És lenne egy komolyabb kérdésem is. Mit érzel irántam? |
-Ne hazudj... kérlek!-majd az égre nézett*-A barátodra gondolsz ugye? |
[Későbbi] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|