[Későbbi] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
*köhög egy nagyot, aztán lassan felül, majd gyorsan szája elé kapja a kezét, és egy mű köhögést ad elő.* |
*Morita hírtelen kinyitotta a szemét. Nem pont ezt várta, ezért ajkát távolabb húzta Kurama ajkaitól.* |
*Kurama mostmár úgy dönt, végleg magához tér. Ám mielőtt ez megtörténhetett volna, véletlenül megmozdította a nyelvét, így az egyszerű lélegeztetésből egy csók vált ki.
"uh... a fene... ezt nem kellett volna!" |
"Hogy lehet, hogy még nem tért magához?"
*Morita ismét szájon keresztül lélegeztette, közben reménykedett abban, hogy Kurama bármelyik percben magához térhet* |
*Kurama már kezd éledezni. Nehezen kiveszi, hogy a tanár fölötte, és kezdi érezni, hogy az ajkaik együtt vannak. Visszacsukja a szemét, még tette, higy ájult* |
*Odarohan a szökőkúthoz, beleugrik, majd kihuzza Kuramat. Kiszáll a kútból karjaiban az eszméletlen fiúval, majd a közeli padra helyezi. Próbálná felkelteni, de mivel Kurama nem reagál szájból szájba lélegezteti. Emelett, persze aggódik is* |
- Rendben^^ Hát a félreértőknek egészségükre! *megint megfogta Morita kezét, és elindult a fák alatt. Odaértek egy nagy szökőkúthoz.*
- Woah, milyen szépen csillog a víz! *mondta ragyogó mosllyal az arcán, és közelebb rohant, hogy jobban megnézhesse. Fölé hajolt, de elvesztette az egyensúját, és beleesett a vízbe* |
*Ezen elnevette magát*
-Természetesen a sétára gondoltam. Nem lenne kedvem megint elesni. A pusziszkodást pedig ne vigyük túlzásba, még a végén mások félreértik, ha észrevesznek. |
- őőő... a sétát, a bukdácsolást, vagy a puszit? *kérdezte gondolkodva* |
-Értelek.*elmosolyodik, majd ő is ad egy puszit a fiúnak :D*
-Mi lenne, ha folytatnánk, amit elkezdtünk?*kérdezte* |
*elgondolkodik*
- mert most jó kedvem van, és mert ha kedvelek valakit, akkor általában ilyen vagyok *mosoly* |
*Morita igen meglepődött ezen, tágranyílt szemekkel nézett a fiúra*
-Ezt...miért kaptam?*kérdezte*-Mindenesetre köszönöm! |
- Jól vagyok^^ *mondta, és mivel a tanár guggoló helyzetben volt, kihasználta a lehetőséget, és adott neki egy puszit* |
*Kissé meglepődött, hogy a földön van, hiszen néhány perce még a gondolataiba mélyedt. Ekkor vette észre, hogy Kurama felett térdel. Gyorsan felállt, majd felhúzta a fiút*
-Jól vagy? Nem ütötted meg magad? |
*Kurama egyre gyorsabban húzza a tanárt, majd elkezdett futni, de egy dimbes-dombos helyen megbotlott, és elestek.*
- Hopsz... |
*Örült, hogy most nem neki kellett kezdeményezni a kézfogást. Hagyta, hogy Kurama vezesse.*
"kár, hogy nem ő az öcsém, de ez lehetetlen. Őt már nem lehet visszahozni, de... talán így a legjobb" *Ezen gondolkodott* |
- Hehe *kedvesen elmosolyodik* - Akkor... menjünk erre! *mondta határozottan, majd megfogta Morita kezét, és elindult* |
-Rendben!*válaszolta*-De akkor te vezetsz, csakhogy a kedvedben járjak. |
- hm...nem tudom... *leül, és gondolkozik* - Nézzünk körbe a parkban *mondta mosolyogva* |
*Mosolyogva nézi, amit Kurama csinál*
-Lenne kedved valamihez?*kérdezte* |
[Későbbi] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|