[599-580] [579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*visszakúszott Morita ajkaihoz, megcsókolta, majd ismét lefelé kúszott, lehúzta róla a nadrágot, és a fehérnemút is, aztán apró csókokkal hintette Taku férfiasságát, majd elkezdte nyalogatni és egyte jobban simogatni.* - Jól esik? *kérdezte vigyorogva, aztán folytatta. Kicsit később már a szájába is vette* |
*Kurama tetteire sóhajtások voltak a válaszok. Jól estek neki Kurama érintései és csókjai, egyenlőre hagyta, hogy kedvese kényeztesse egy ideig* |
- Nem? *huncut vigyor* - Nem is kell! Már úgy is sötétedik... *benyúl kedvese inge alá, és elkezdi simogatni a hasát, majd egy picit belemarkol a hátsójába is, aztán elvonszolja az ágyig, ledönti rá, lehúzza róla az inget, és csókokkal borítja Taku felsőtestét, a mellbimbókkal kicsit eljátszadozik, nyeéve segítségével, és közben gyengéden simogatja kedvese érzékeny pontját.* |
-Nem hiszem, hogy kibírnám addig...*sóhajtja* -Én most akarlak*mondja, szemei vágytól égnek* -Szőrnyen kívánlak |
*forrón megcsókolja* - Aludjunk addig, hogy hamarabb eljöjjön az este. Mit szólsz? *folytatja a csókot* |
*Az ölelés meglepi, ezt egy enyhe pír is jelzi. A Kurama iránti vágya is fokozódik*
-Hogy mit is...*párja felé fordul* téged boldoggá tenni, de még nincs este, így most semmit, de...elég nehéz ellenállnom, mindig felhúzol...*sóhajtja Kurama ajkaira a szavakat* -Kívánlak...akarlak... |
*jól esik neki a simogatás. Mikor Morita feláll, eléggé meglepődik* - Igen, szeretnélek!... Fordítva? Nekem teljesen mindegy, csak veled akarok lenni! *ismét eléggé meglepődik, majd egy enyhe mosoly jelenik meg az arcán, feláll, és hátulról átöleli szerelmét* - Tu... tudod mit? Csináljuk azt, amit te szeretnél! *hátulról hozzádörgölődzik* - Mit szeretnél csinálni? *kérdi kedvesen és szinte suttogva. Továbbra is dörgölődzik hozzá* |
*Morita egyik kezével gyengéden megsimogatja Kurama arcát, majd megpuszilja a homlokát és feláll*
-Szóval megakarsz kapni? Én fordítva terveztem, de ha te így szeretnéd, akkor legyen...*valamit eltervezett, de egyenlőre csak színészkedik, kíváncsi Kurama lépésére* -Bár, most nincs hozzá kedvem*hátat fordít kedvesének* |
*Ő is kacag már, de Morita hírtelen tettén kissé meglepődik* - Akkor... szeretnélek megkapni! *mondja pirultan, és ismét megakarja csókolni, de mivel olyan helyzetben van, ami nem engedi, ezért csak próbálkozik, ami elég vicces jelenet lehet. Végül űgy dönt, megpróbálkozik a bánatoscica nézéssel. Ez annyiból állt, hogy hatalmas szemeit rámereszti egy bizonyos személyre, és hihetetlenül bánatosan néz rá* |
*Mivel Morita eléggé csiklandós elneveti magát, de lefogja Kurama kezeit, majd fölékerekedik.*
-Ha ennyire kíváncsi vagy...akkor, amit te megérdemelnél...az én vagyok...*ezen elneveti magát, majd komolyan néz párjára* -Komolyan mondtam...engem érdemelnél meg*elmosolyodik* |
*nyelvével simogatja Takuét, majd egyszercsak megszakítja a csókot, és fejét mellkasára hajtja* - Nos, mit érdemlek? *elkezdi csikizni Takut* - Nya, nya, nyaa? *közben aprókat kacag* |
-Mit érdemelsz? Lássuk csak*elgondolkodik, de nem sok ideje marad, mert Kurama megcsókolja, természetesen viszonozza*
"A világ legszebb dolgait érdemelnéd meg, de nem a kagylók miatt" *Ez járt a fejében, mikor szenvedélyessé váltotta a csókját* |
- Igen, a kagylók... Hááát... *sunyi mosoly* - Szerinted mit érdemlek értük? *megcsókolja* |
-Mit?*kérdezi, mert teljesen ki is ment a fejéből* -Ohh...a kagylók. El is felejtettem*elmosolyodik* -Nos, mit szeretnél? Bármit kaphatsz, csak mond el, hogy mi legyen a jutalmad. |
- Biztos nem? *bűnbánó szemekkel néz rá* - Bocsi... *majd híreteln eszébe jut valami* - Akkor... mit kapok a kagylókért? *édes mosoly* |
-Nem haragszom...rád nem tudnák*válaszolja szomorúan, mikor Kurama az ölébe ül, szorosan átöleli. Fejét a fiú vállára hajtja* -És nem okoztál gondot, csak megrémültem... |
*megpróbál felülni, de nagyon megszédül, azonban szerencséjére Morita-nak dől. Átöleli, és megpuszilja.*
- Ne haragudj... *mondta erőtlenül.* - Megpróbálok legközelebb... nem ekkora gondot okozni, jó? *megint megpuszilta, és az ölébe ült.* |
*Morita nem érezte boldognak magát, dühös volt, de nem Kurama-ra, elfordult a fiútól, majd kiengedte az eddig visszatartott könnyeit*
-Aggódtam...miattad...*csak ennyit mondott. Érezte, hogy ezzel megbánthatja szerelmét, de félt, hogy valami rossz dolog történik. Remegett is* |
*kicsit köhögött, aztán lassan kinyitotta a szemét. Borzasztóan szédült, ezért megsem próbált felülni*
- Mi... történt? *kérdezte félkábultan* - Taku... *rámosolyog, és megfogja a kezét* - Olyan jó, hogy itt vagy! Szeretlek! |
"Mi a fenét tegyek? Ha legalább tudnám, hogy hol tartja az ilyen helyzetekre való...várjunk csak! Jézusom, hogy mekkora idióta vagyok!!"
*A földre helyezi Kurama-t, majd kirohan a szobájából a folyosóra, majd hihetetlen gyorsasággal a fiú szobájában terem. Először körülnéz, majd a fiókoban keresgél. Talál egy injekciót. Visszarohan a saját szobájába*
-Tarts ki még egy kicsit!*kérte magabiztos hangon, majd beadta neki, azt, amit az injekció tartalmazott és utána várta, hogy mi történik* |
[599-580] [579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
