[2377-2358] [2357-2338] [2337-2318] [2317-2298] [2297-2278] [2277-2258] [2257-2238] [2237-2218] [2217-2198] [2197-2178] [2177-2158] [2157-2138] [2137-2118] [2117-2098] [2097-2078] [2077-2058] [2057-2038] [2037-2018] [2017-1998] [1997-1978] [1977-1958] [1957-1938] [1937-1918] [1917-1898] [1897-1878] [1877-1858] [1857-1838] [1837-1818] [1817-1798] [1797-1778] [1777-1758] [1757-1738] [1737-1718] [1717-1698] [1697-1678] [1677-1658] [1657-1638] [1637-1618] [1617-1598] [1597-1578] [1577-1558] [1557-1538] [1537-1518] [1517-1498] [1497-1478] [1477-1458] [1457-1438] [1437-1418] [Korábbi]
* Csak nézi a fiút, és alig fogja fel, amit mond. Kelletlenül lemászik az ablakból, és Katsu felé megy. Szemei szikrákat szórnak, de végül bem szól semmit. Leül az ágyra, majd elfekszik. Nem szólal meg. Lesokkolta a dolog, hogy ha meghal, akkor Katsu mindenképpen követi őt. Elfordul Katsu felől, és nem néz rá. Bedurcázott, hogy a fiú nem hagyja nyugodtan meghalni. Sóhajt egyet, és Katsu mellé mászik. Ledönti az ágyra, és csípőjére ül. - Miért dobtad el a kulcsokat? - kérdezi morcosan. -Mostmár biztosan nem tudzs elengedni, és abban halunk meg, hogy nem tudjuk levenni a felsőnket, nem tudunk közlekedni, és.. és.. nah érted... - mondja zavartan, mert jó okokat keres. Szemei Katsu ajkaira tévednek, s lágyan megcsókolja. - Gomene.. hülye voltam.. megint csak fájdalmat okoztam neked... Pedig nem akartam. -Ismét megcsókolja, s visszatérni látszik a régi Chii. Gyengéden feltolja a fiú pólóját, s alatta simogatni kezdi a kis testét. *
|
Érezte, hogy a fiú ezt fogja tenni. Bár egy kicsit félt, hogy mi lesz, ha terve nem sikerül, ám arra a következtetésre jutott, hogy ennél roszabb már nem is lehetne. Legfeljebb együtt halnak meg. Résnyire nyitott szemein keresztül figyeli a fiút, de nem akarta elkapkodni a dolgot. Szerelme az eblkapárkányra áll, s az ő szemei ilyedten, é villágyosan kipattannak, de nyugalmat eröltet magára. Hallja a fiú szavait, melyek feldühítik. - Ha te leugrassz, én is veled halok meg... - mondja ülve, s fejével a bilincs felé int, másik kezével pedig meglengeti a kulcsot a kezében, majd egy szép mozdulatta, ívesen kihajította a Chii mellett lévő ablakon. - Mégis mit gondoltál? Ha kiugrassz, egyértelmű, hogy én is utánad ugrok, és körübelul 10 mp-vel élek tovább mint te. De ezt már igazán tudhatnád.
|
* Fekszik eszméletlenül, s mozdulni sem bír. Óráko át csak ájultan fekszik. Majd teste már megunja a sok pihenést, így szemei kiyílnak. óvatosan oldalra néz, ahol Katsu szuszog édesen, s eltátja a zsáját, amikor egy nagyobb vértócsa van az ágyon, ami a kezéből került oda. ~ Basszus.. moshatom majd ki... Meg akarok halni, de szánalmas vagyok, és még mozdulni sem bírok... meg kell mozdulnom... Véget vetek a szenvedéseinek... ~ Nagyon lassan, és óvatosan feláll, s szédül. Feje zúg, nem érzékeli a külvilágot. Gondokozik, hogyan is végezzen szánalmas életével. Meglátja az ablakot, s már nem kell gondolkoznia. Egyszerűen csak nagyon lassan sétálni kezd az ablak felé. Többször majdnem elesik, s az egyik csuklóját szokatlanul nehéznek érzi, de ezzel most nem foglalkozik. Kinyitja az ablakot, és kiáll a peremre. Szédül, de egy kevés egyensúlyozási képeség még maradt benne. ~ Most mindennek vége. nem kell szenvednie miattam...~ Rákészül az ugrásra, s halkan suttog. - Mindennél joban szeretlek Katsu... - éés...*
|
- Héé.. Chii.. nyugalom itt vagyok veled... ne aggódj, aki el akar hagyni valait, az egyedül te vagy. Én sosem teném.. ezt te is tudhatnád. - mondja morcosan. Kicsit szédülni kezd, s ezt nem igen tuda mire vélni. A lelki sebe nagyobb fájdalmat okozott neki, mint a testi seb. Aggódva nézi a kiviharzó Chit, de nincs túl sok ereje utána rohanni. Chii ellátja a sebeit, közben sebei felszakadnak. - Chii elég!! - kiált rá Katsu, s összeszorul a gyomra, ahogy a fiú kezéből ismét ömleni kezd a vér. A fiú elájul. Katsu ijedten kap utána, de az szerencsére az ágyat vette célba. Katsu az ölébe teszi a fejét, s lassan elnyomja őt az álom.. de mielött ez megtörténne, tesz egy kis óvintézkedést.... Biztos benne, hogy a fiú nem hagyja ennyiben a dolgot.
|
* Még így is nehezen tűnik fel neki Katsu. Görcsösen kapaszkodika fiúba, és próbál magánál maradni. A kezén lévő sebek ismét felszakadtak. -Ne menj el... kérlek... ne hagyj el... tudom, hogy hülye voltam, és vagyok. De kérlek ne hagyj el. Szükségem van rád... - mondja nagy nehezemn, amikor megérzi, hogy az arcára vér csöpög. A fiú nyakára néz, amiből még mindig folyik a vér. - Hogy lehetsz ennyire felelőtlen? - kérdezi hitetlenkedve, még mindig könnyes szemekkel. - El kell látni a sebedet, mert meghalsz. - keletlenül elengedi a fiút, majd nagy nehezen feláll, és a fürdő felé veszi az irányt. Szédelegve ugyan, de odaér és megtalálja az elsősegély dobozt. Útközben majdnem elájul, de nem adja fel. Tudja, hogy Katsunak szüksége van rá. Végre visszaér a kiindulási helyére, s lassan leápolja a fiú sebét. Eléggé elfáradt ebben, mivel a keze folyamatosan vérzik, és a teste még nem volt képes újratermelni az eddig elvesztett vrt, szédlegve ismét elájul, de most az ágyra huppan, s még megfogja Katsu kezét. *
|
Odalent fogyasztja a sokásos kávéadagját, szokástalanul nagy mennyiségben. Ma már legalább 6 pohárral lenyomott, megfeledkezve Chii minden intésétől. Nem tudott aludni, Chii mellett virrasztott, ugynis a fiú érzékei szerinti pár óra tulajdonképpen 6 óra volt. Karikás szemekkel bámul kia fejéből, s a zon gondolkozik, hogy hogyan fajulhattak idáig a dolgok. Úgy gondolja, rá néz szerelmére, akire még mindig dühös volt kissé. Éppen nyöszörgő Chii-vel találja szembe magát. Odasiet a fiúhoz, minden mérgét félredobva. Átöleli őt. - Itt vagyok! nyugalom! - mondja, és szorosan öleli a fiút. Nyakán a seb még mindig vérzik, telejsen elfeledkezett róla.
|
* Nem bírja ezt tovább. Fájnak neki Katsu szavai, s rájön, hogy mekkora fájdalmat okozott neki ismét. Nem bírja már ezt elviselni, és elájul. Nem bír gondolkozni, s csak lebeg. Majd pár óra elteltével kinyitja szemeit. Nem érzi jól magát. Szédül, s fáj a feje. Szemei duzzadtak a sírástól, mivel még áélmában is bőgött. Megpróbál felülni, de sikertelenül. Nincsen semennyi ereje sem. Megszólalni se tud. A hangja elment a sok ordítástól. Csak fekszik, és próbálja felfogni a helyzetet. Összeszedi minden erejét, és elhaló hangon nagyon halkan ki tud nyögni végre valamit. - Katsu...- hagja alig hallható a csendben - sajnálom..- mondja, s szemébe ismét könnyek gyűlnek, majd végigfolynak arcán. ISmét homályosodik körülötte minden, de nem adja át magát a stétségnek. Egyre gyorsabban veszi a levegőt, mivel nem látja Katsut. Nem tudja, mi történt vele ( mármint Katsuval xD) és ez csak rontja a helyzetet. Teste remeg, és a legrosszabbra gondol. Azt hiszi, hogy Katsu meghalt. PÖttyöket lát maga előtt, s minden egyre csak homályosodik körülötte nem észlel semmit, csak elhalóan motyog. - Katsu... sajnálom. Miattam te.. - nem bírja tovább mindani, mert könnyei már égetika szemét, és az arcát. Nem akar gyengének ltszódni, mégis szánalmasan fest molst. Vörös duzzadt szemek, természetellenesen hófehér arc, s a keze még mindig vöröslik a vértől. Szívébe pedig üresség költözik. *
|
Megörül, mikor a fiú végre megmozdul. Ha egy vágás is volt egy ára, egy újabb seb, szerelme hibájáól, nm érdekelte. Neki bőven megérte. - Chii!! Za azt akarod, hogy haragudjak rád, akkor most már haragsuzom! - üvölti zokogva - És te miért? Miért akartál öngyilkos lenni? Nem megígérted, hogy addig leszel velem ammíg csak akarom, és ha elegem lesz belőled csak akkor hagysz el? Nem megmondtad?! Akkor most miért csináltad ezt? Van fogalmad arról, hogy mit éreztem akkor és most mit érzek? - kiabálja, s most nagyon mérges. Chii végre megkapta azt, amire olya régen érdemesnek tartja magát. - A fájdalom, amit nekem okoztál... az közel se fáj ennyire, mint amit most tettél. Majdnem megöltél Chii! Most jártam eddig a legközelebb a halálhoz. Lelkem megszűnik létezni. szívem összetörik, ha te eltűnsz! - kibálja, majd nézi a vakon dölöngélő fiút, aki nemsokkal azután, hogy utolsó szavait kiejtette, összeesik. Katsu megijed, s azonnal ölébe veszi, és felviszi őt a szobába. Nagy nehezen de elbírja szerelmét.
|
* Teljesen kimerül a vérveszteségtől, és végre sötétség telepedik agyára. Nem bír gondolkozni, mozdulni, s úgy érzi, végre beteljesült a kívánsága, és meghalt. Egyszercsak valami kiagadja a várt halálból, s egy sikolyt hall. A vérveszteségtől teljesen lesápadt, és szédül, de így is kitudja venni az előtte térdelő alakot. Katsu az, s egy kést szorít a torkához. Azonnal cselekedik. Elrántja a fiú kezét, s megszédülve mellkasára esik. -Ne csináld baka! - betelik nála az a bizonyos pohár, s felpattan a földről és zokogni kezd. - Miért vagy ilyen? Miért csinálod ezt velem? Miért nem vagy mérges, és miért nem ordítasz le, vagy valami. Miért kell egyedül szenvedned? - ordítja magából kikelve, miközben keservesen zokog. - Én mindennél jobban szeretlek, és nem bírom elviselni azt, hogy neked szenvedned kell miattam. Miért nem vagy képes megálljt parancsolni nekem? - a fejét fogja, s szédelegve áll, miközben szemeiből megállás nélkül folynak a könnyek. - Nem akarom, hogy ezt jkelljen átélned miattam. Az az egyetlen megoldás, ha meghalok. Akkor neked sem kell többet szenvedned, és bvoldogan élhetsz. Mert én nem tudom, hogy mikor leszek újra olyan. Bántani foglak, ebben biztos vagyok! Nincsen semmi önuralmam, és ezzel csak bántalak. Bántalak, bántalak, fájdalmat okozok, és te csak tűröd. Egyáltalán nem kell semmit elviselned tőlem! Semmit! Ne engedd, hogy ilyen legyek. - mondandója végére hangja elhalkul, és összerogyik a fürdő közepén. Még mindig zokog, s fejét fogja. Megannyi gondolat kering fejében, s ő nem tudja eldöneni, mit godol, s mit mond ki. Már kezd enyhén megőrülni. Remegve ül, s lábait felhúzza, karjával átkarolja, és előre hátra dölöngél, közben csak egy szót hajtogat csendesen zokogva. "Miért, Miért?"*
|
Felpattan a ágyról, s kiviharzik, közbe szerelme nevét kiabálja. Nem érkezik meg az oly nagyon várt válasz, s ez rémülettel tölti el őt. Minden helyiségbe benyit, s szinte már fuldoklik a rémülettől. Belép a fürdőszobába, s meglátja a vérben fürdőChii-t, akiben alig van valami let. - Chii!!! - kiabája, s a fiúhoz rohan. - CHii!! Basszad már meg!! Most mi a jó eget csináljak? - fakad ki a rémülettől, és szemeibe könnyek gyűlnek. Egy nagy pofont kever le a kishílyán eszméletét vesztett fiúnak. - Hogy tehetted? - kiált rá, s most nagyon mérges. Kirohan az elsősegély dobozért. Nyomó kötést alkalmaz, hisz bár nem igen mutatta ki, Chii minden órájára tanult. Megcsókolja a fiút, s levegőhöz juttatja tüdejét. - Kérlek kérlek!! Könyörgök térj magadhoz! Nem hagyhatsz itt! - kiabálj, s görcsösen öleli a fiút. - Kérlek!! - zokogott, és a vért nézte, mely még mindig a szivárgott szerelme csuklójából, aki nem igazán akart éleetjelet adni magáról. Megijedt, azt hitte, hogy elkésett, hogy most mégis a fiú hagyta el őt. - Chii!! - szólította meg, a némán fekvő fiút. Életjel hiiányában, azonban feladta. Megfogta a kést, amelyet edig Chii vére festett vörösre, s nyakához szorította. - Chii szeretlek. Mindig szerettelek, de ha te elhagysz, ha már nem szeretsz, he eltávozol, akkor nekem sincs miért élnem. - szól, s egy vékony sikolyt hallatva, szemeit összeszorítva, egy kicsit a húsába mélyíti a kést.
|
*~ Nem vagyok normális. Gyűlölöm magamat. nem érdemlem meg, hogy éljek. Csak fájdalmat okozok annak az embernek, aki a világot jelenti nekem. Miért nem vagyok képes normális maradni? Miért akarok ölni? Miért akarom egyben szenvedni látni, és megvédeni. Én ezt nem bírom. Nekem az élet túl fárasztó. Nem értem magamat, és a körülöttem lévő dolgokat sem tudom igazán felfogni. Csak egy kis idő, és midennek vége. Vége ennek a világnak számomra, mivel az emberi test olyan törékeny. És a világ, amelyben élek, könnyen elfeledhető. Csak őt nem fogom soha elfelejteni. ~ Lemegy a konyhába, és elővesz egy kést és a fürdő felé veszi az irányt. Bemegy a fürdőbe, s a zuhanyzóba ül. A pengét óvatosan a csuklóján lévő erekhez érinti, majd egy határozott rántás, és már folyik is a vörös valami. ~ Most meghalok, és a világ jobb hely lesz. Nem okozok több fájdalmat Katsunak. Mert amg élek, addig neki csak fájdalomban lesz része, és nem tehetek semmit, mivel ennek az okozója csak és kizárólag én vagyok. ~ Egyre több, és több vágást ejt a csuklóján, melyből ömlik a vér. Nem egy erét vágta el, s a vértestek így kiiszabadultak a bőr védelme alól. A vér végigfolyik karján, s a zuhanyzótálca is vörösre festődik. Kezd szédülni a hirtelen rátört vérveszteségtől, s fejét a csempének nyomja. Így várja a halált. Amitől megkönnyebbülhet, mert tudja, hogy már nem okoz fájdalmat szerelmének.*
|
A szigorú hang ismét magához téríti őt. Befekszik az ágyba, s engedelmeskedik Chiinek. Bántja, hogy a fiú olyan hidegen szól hozzá, majd ráadásképp ki ismegy a tszobából, s magárahagyja őt. Hátrafekszik az ágyon, s a plafont fikszírozza. Az álom elkerüli. A vér eszébe juttatja amúltat, ami réégóta el akart már felejteni. Sikerült is, de most emlékei újból ostromolták az amúgy is ramaty állapotban lévő fiút. Hamarosan belefeletkezik emlékkeibe, s elnyomja az álom. Nyöszörög, szemmel láthatóan nagyonrosszat álmodik, verejtékezik. Ám ezt a fiú nem láthatja, hisz nincsenek azonos helyiségben. Szemei kipattannak, s zihálva ül fel hirtelen. Rossz érzése támad.
|
* Tovább nézi Katsut, és egyre csak jobban mardossa a bűntudat. Megfogja a srác kezét, és kicsit megszorítja, s mérgesen néz rá. - hagyd abba! - mondja határozottan, majd foytatja a seb varrását, s mikor végez, felemeli a fiút, és beviszi a szobába. - most pedig pihenj! Aludj! Vagy valami... csak az a lényeg, hogy ne mozogj! - mondja elentmondást nem tűrő hangon.*
|
Alig érti hogy mit mond neki a fiú. A vér hatása alá lkerül. De észreveszi a fiú könyörgő szavait. - Magához tér. - Ne..ne.. mi? - nem érti hirtelen, hogy miért könyörög a fiú. Nagy szemekkel mered a fiúra, majd tekintete a véres kezét vándorol. - Mi? Mi ez ? - nézi értetlenül kezeit, de nem érti, hogy mi történt. az elöbb, amitől a fiú így néz rá. - Miért kínoznám magam? - ismét ajkaiihoz érintette a vére kezét, majd megnyalta azt. Szemei ismét megváltoztak.
|
* Rémülten nézi, hogy a fiú mit csinál. ~ne... nem elég, hogy én megkínoztalak, de még magadat is kínzod? Én ezt már nem bírom. Nem akartam látni, ahogy szenved... és mostmár élvezi is...~ - Katsu.. kérlek hagyd abba. Ne kínozd magadat. Nem érzed, hogy fáj. De csak a fájdalomcsillapító miatt. Légyszíves hagyd abba - mondja kicsit könyörgős hangon, és aggódó szemekkel katsura néz. - Kérlek... - mondja kicsit halkabban, könyörgően. ~ én ezt nem akarom. Miért kell mindíg csak szenvednie? ~*
|
Chiii a sebeit varrja, s ő közbena vér szépségeiben gyönyörködik. A fiú múltjáról Chii sem tud sokat. Megbabonázotan bámul, s szép lassan felül, s kezeivel a sebéhz ér, és belenyúl a sebbe, hol Chii még nem varta össze. Az ujjára került vért szeme elé helyezi, majd szájához éinti. - Szép.... - mondja csillogó szemekkel. Ismét sebéhez nyúl, s az összes ujját bevérezi.
|
* Meglepődik, hogy Katsu megbabonázva nézi a vért, de nem teszi szóvá. Amíg nincs tőle rosszul, addig nyugodtan nézheti. Nem érti, hogy miért nem fél ettől a fiú, hiszan már elég vért látott életben, s nem éppen kellemes élmények kötődnek a vörös folyadékhoz. Mármint szerinte. Normális helyzetben ilyenkor az ember fél, s egy életre nyomo hagynak benne a történtek. De Katsu teljesen más. Nem normális, ahogyan Chii sem. Már az nem normális emberekre valló dolog, hogy együtt vannak,s rengeteg mindent viselnek el egymásért. Chii ezen gondolkozik, miközben összvarrja Katsu sebét, amelyet ismételten ő okozott. Mert cxsak fájdalmat képes okozni annak, aki igazán közel kerül hozzá. Ezt jól tudja, mégsem képes enélkül élni. *
|
-Felszisszen az tű miatt. Katsu ngedelmeskedik, s becsukja a szemeit. De nem bírja ki, így hunyorít, s néha kiles. Elkébed, szeme kinyílnak. - vér.. - szemeiben magcsillan valami... mohó vágy... Kicsit megmodul, hogy jobban láthassa vérző sebét. Egyáltalán nem fáj neki. Ez csodálattal töltö el, hosz eddig mindig elaltatták mior sebeit varrták össze. Úy helyezkedik, hogy láthassa, amint Chii "tevékenykedik".
|
* szomorúan, aggódva néz Katura, és elővesz egy injekcióstűt, és a fiúba nyomja. Érzéstelenítő van benne, hogy ne fájjon neki az, hogy összevarrja. Mivel altatója nincsen. -Katsu... cukd be a szemed. Nem akarom, hogy megijedj. - mondja komolyan, és elkezdi összevarrni a fiú sebét. Mivel teli érzéstelenítőzte, nem érez fájdalmat katsu, de akkor is aggódik érte. *
|
A fiú hirtelen kicsusszan belőle. Ő nem is fogja fel, hogy miért van ott az a piros izéé a vízben. Egyszerűen csak megijedt. - Chii semmi bajom nyugi.... - még mindig nem veszi észre a mellkasán tátongó sebet. - Nem fáj semmi - ekkor isét fájdalom nyilal mellkasába, s összeszorítja szemeit. - Tejóég... - ennyi a reakciója mikor meglátja a vérző sebét. A fiú kiviharzik a szobából, és egy vörös keresztes dobozkával tér vissza. Katsu megijed a tűre és a cérnaszerű izére pilantva.
|
[2377-2358] [2357-2338] [2337-2318] [2317-2298] [2297-2278] [2277-2258] [2257-2238] [2237-2218] [2217-2198] [2197-2178] [2177-2158] [2157-2138] [2137-2118] [2117-2098] [2097-2078] [2077-2058] [2057-2038] [2037-2018] [2017-1998] [1997-1978] [1977-1958] [1957-1938] [1937-1918] [1917-1898] [1897-1878] [1877-1858] [1857-1838] [1837-1818] [1817-1798] [1797-1778] [1777-1758] [1757-1738] [1737-1718] [1717-1698] [1697-1678] [1677-1658] [1657-1638] [1637-1618] [1617-1598] [1597-1578] [1577-1558] [1557-1538] [1537-1518] [1517-1498] [1497-1478] [1477-1458] [1457-1438] [1437-1418] [Korábbi]
|