[2377-2358] [2357-2338] [2337-2318] [2317-2298] [2297-2278] [2277-2258] [2257-2238] [2237-2218] [2217-2198] [2197-2178] [2177-2158] [2157-2138] [2137-2118] [2117-2098] [2097-2078] [2077-2058] [2057-2038] [2037-2018] [2017-1998] [1997-1978] [1977-1958] [1957-1938] [1937-1918] [1917-1898] [1897-1878] [1877-1858] [1857-1838] [1837-1818] [1817-1798] [1797-1778] [1777-1758] [1757-1738] [1737-1718] [1717-1698] [1697-1678] [1677-1658] [1657-1638] [1637-1618] [1617-1598] [1597-1578] [1577-1558] [1557-1538] [1537-1518] [1517-1498] [1497-1478] [1477-1458] [1457-1438] [1437-1418] [Korábbi]
 * Elmosolyodik, de eléggé meglepődik azon, amit a fiú mond, és mikor elájul, annyira aggódni kezd, de egyben boldog i, hogy csak valami hülye rögeszméje van, és amit gondol, az csak az agyának szánalmas hülyesége. TArtja a fiút, s magáoz öleli. - Baka... Ha ilyen rosszul vagy, akkor nem kéne kiabálnod... - befekteti az ágyba, és jól betakargatja Ismét xD. Arcát kezdi simogatni, majd lemegy gyógyszerért, főz egy adag teát, majd felviszi a szobába, és ott előkeresi a lázmérőt is. Megméri a fiú lázát, s mivel az 41°ot mutat, azonnal lemegy egy pohár vízért is, és sólongatni kezdi az ájult fiút. -Katsu... kelj fel... - mikor ez nem működik, akkor ajkaihoz hajool, és egy csókkal próbálja felébreszteni őt.*
|
 Nem kellet neki sok, elélvezett. Kicsit fájni kezdett a feje, émelyegni kezdett. Most hogy Chii emlékezteti... ~ Tényleg.. egy kicsit furán érzem magamat. A fejem.. olyan nehéz... szédülök... Chii furán nézel ~ - Chi!! Azonnal hagyd abba, hogy magadat okolod!!! Már mondtam h nem a te hibád! Te semmiről se tehetsz. Én voltam az a hülye, aki beleesett a vizbe. Ezért vagyok beteg, és nem azért, mert megmentettél. Te hoztál vissza az életbe felfogtad?? Te mentettél meg mindig, minden egyes nap, csak te rád számíthattam!!!! Most nekem ne vágj ilyen bűnbánó arcot, mert nagyon, de nagyon... - szédülni kezdett, az idegességtől arca vörösebb, forróbb lett, láza emelkedett. Beszéde lassulni kezdett. Chii-nek esett...
|
*Alig bírja ezt elviselni, nem bírja, hogy ilyen állapotban sem hagyja békén a fiút. Most teljesen öszetört lelkileg. MOzog a fiúban, ezzel átsegítve őt a gyönyörbe, s miután ő is elélvez, kihúzódika fiúból, s betakargatja. Szemei szomorúak, s üvegesen néz. Megfogja Katsu homlokát, s megállapítja, hogymost ő lázasodott be. Mivel úgy érzi, hogy ez is miatta van, mégjobban magábazuhan. - hmm.. lázas vagy... - szemeibe aggódás költözik, s hangja is csak az aggódásáról árulkodik, közben legbelül magát okolja, s legszívesebben ordítana. Hiába mond edves szavakat Katsu, hiába próbálja elhitetni vele, hogy kedves, hogy nem bántja, ő tudja az igazat, s az iylen gyengébb pillanataiban ez szinte már felemészti a lelkét. Nem akar gondolkozni, mert szüntelen csak arra tud gondolni, hogy egy nap miatta hal meg Katsu, vagy elhagyja őt, esetleg súlyossérülést okoz a fiúnak, csak azért, mert a fiú naív, s ő nem képes vigyázni rá. Nem képes vigyázni, s önkontrollja sincsen. Aggódva nézi a lázas fiút, s belső vívódásából semmit nem mutat ki. Semmit, mégis lehet rajta látni, hogy valami nem okés nála...*
|
Mikor beléhetol a fiú, egy féjdalmas nyögést folyt el. ~ Már megint magában keresi a hibát... ~ - Chii... én szeretem, ha ezt csinálod, és az, hogy nem tudsz ellenállni nekem, az azt jelentih - na eddig bírta egy levegővel - hogy szeretesz, és nem azt, hogy gonosz vagy. - Mosolygott rá édesen. Örül, miikor a fiú gyorsít, s örül a finom kényeztetésnek. Csókolni kezdi a fiút. - Szeretlek - Bár még fáj a feneke, élvezi, ahogy a fiú mozog benne, de ez is kellemetlenül érinti az elején. Fáj neki Chii néhány hirtelen mozdulata, amikor a kelleténél erősebben és mélyebben hatol belé.
|
*Nagyon óvatosan a fiúba hatol, és várja, hogy megszokja a helyzetet, majd mozogni kezd benne óvatosan. Nagyon vigyáz minden egyes mozdulatával, s nézi a fiú arcát, hogy mi fáj neki, s hogy mi nem. Közben persze nyögdécsel. ~ Megint ezt teszem... Miét vagyok ilyen? Megint ezt teszem vele... csak szenved miatam. Próbálja elrejteni a fájdalmát, de látom rajta. Érzem a mozdulataiból. Miért teszem tönkre azt, akit szeretek? Miért csak fájdalmat okozok neki? Nem értem. Nem akarom érteni. Talán jobb lenne neki, ha eltnék, de ahoz túl önző vagyok, és magamnak akarom. Csak magamnak. nem adom másnak ezt a törékeny testet, azt akarom, hogy csak én tudjam, milyen az, amikor kéjtől vonaglik, nyög, s kérlelően néz az emberre. Kéri a szemeivel, hogy okozzak nekifájdalmat. Már csak a szerelmemmel is fájdalmat okozok neki, de ne érdekel. Miért? mert önző vagyok. És kihasználom ezt, addig, amíg csak tudom. Ha végül úgydönt, nem kellek neki, enyi volt, gyűlöl, akkor majd megölöm magam. De nem hagyom el. Kell nekem. Szükségem van rá... ~ Kéjesen nyögdécsel, és aggódó arccal figyeli közben a fiút. Gyorsít a tempóján, de mégis gyengéd marad. El akarja felejtetni Katsuval azt a férfit, aki megerőszakolta. Azt karja elérni, hogy számára csak ő legyen. Senki más. *
|
Elmosolyodik a tekintetét látva. - Már vártam a kérdést - szól - Persze! - s a fiúra néz, vágyakozva. Visszacsókol, elnyújtja azt. Blélegzi Chii finom illatát. Az pedig kihúzza belőle ujjait.
|
*Már csak a látványtól kezd felizgulni, így mikor eléggé tágnak érzi a fiút, ránéz, és megcsókolja, ajkai közé suttogva. -Beléd hatolhatok édes? - kérdezi kicsit aggódva, hiszen ha nagyobb önuralma lenne, akkor ezt biztosan nem tenné meg. Várja a fiú válaszát, s előtte még megcsókolja egyszer szenvedélyesen.*
|
Végre Chii is cselekedni kezd. Eldönti őt, s nyalogatni kezdi. Ennek hatására jólesően felsóhajt, s a fiút kezdi el vetkőztetni felülről. Kigombolja az ingjét (mer most az lesz rajta) és testét kezdi el simogatni. Mellkasát, alhasát, minden érzékeny részét megsimizi. A fiú a szervére fog. Nyög egyet, kezeit elveszi onnan, s élvezi a kínzó lassúsággal mozgatott kezek által keltett élvezetet. Megjegyzésére csak mosolyog - Tehetségh... - nyögi elhaló hangon. Chii kiveszi kezeit a fenekéből, hogy azokat saját ujjaival helyettesítve. Erre az érzésre összeszorítja szemeit, de ellazul. Utat enged a gyengéd ujjaknak, s egy kélyes nyögés hagyja el ajkait. - Chii... neh nézz igy... jólh vagyokh... neh aggódjh... - mondja, s mozogni kezd. - Gyorsítsh...
|
* Megmakacsolja magát, s nem áll szándékában lefeküdni a fiúval. ~ Nem számítanak? Nem számítanak? Ezt nem hiszem el. Hogy mondhatott ilyet... igenis számítanak...~ visszacsókol gyengéden, de most úgy érzi, hogy bármi történik, akkor sem dugja meg a fiút. Érdeklődve figyeli Katsut, akin látszik, hogy valamire készül. ~ Na nee! De édes... miért kínoz olyan édes így, hogy a saját testét simogatja. ~ Katsu rátér férfiasságának izgatására is, és ez már Chiit sem hagyja hidegen. fiú édesen nyöszörög, és sajt maga miatt izgul fel. Chii imádja a látványt, és csak nehezen tudja magát fékezni. ~ Nem ér... ha ilyen édes, és ahogyan nyögdös, és a kipirult édes kis arca, azok a gyönyörű hívogató ajkai, ahogyan a teste reagál, túl csábító. Nem bírom vissszafogni magam, mert túl aranyos. Annyira akarom, de nem lenne helyes... ~ Katsu magát kezdi el tágítani, mire Chiiben minden önuralom meghal, és már csak pár másodperc választja el attól, hogy rávessse magát a fiúra, de végül a józan esze győzedelmeskedik, és nem ráveti magát a fiúra, hanem óvatosan, és gyengéden megcsókolja, eldönti az ágyon, és nyalogatni kezdi a kis testét. Nagyon gyengéden nyúl a fiúhoz, és simogatja, csókolgatja a sebeit, majd szervére fog, és nagyon lasssan, már kínzó lassúsággal kezdi izgatni őt. - Olyan csábító vagy... nem értem, hogy tudsz ilyen aranyos lenni... - kihúzza a fiú ujjait a fenekéből, s sajátjaival helyettesíti őket. Nagyon óvatosan mozgatja ujjait a fiúban, s figyeli, fájdalmat okoz-e neki a tevékenysége, vagy nem.*
|
- Chii kérlek... - kezdi ismét - nagyon kérlek... ezekkel most ne foglalkozz... különben sem haltam meg... ezek most nemszámítanak...- látta azonban, hogy a fiú nem hatódik meg, sőtt tekintete komorrá változik az "...ezek most nem számítanak..." résznél. Most ki kellett találnia valamit. Szép lassan megcsókolta a fiút, majd elvált ajkaitól. Végignyalta Chii nyakát, s megnyalintotta a fülét is. Jót mulatott magában a reakcióján. Kicsit hátrébb húzódott, s erotikus mozdulatokkal lehúzta magáról a pólót, s ujját megnyalta, majd végighúzta testén. Lehámozta magáról a nadrágot és a boxert is. Magának kezdte simogatni, hisz már ilyet is tud, a 4 hete még szeplőtelen kis gyermek. Mikor már felállt neki, ujjait kezdte nyalogatni, de a másik kezével folytatta saját merevedésének izgatását. Az érzékeny bőrt huzogatta, s közben édes nyögések hagyták el az ajkait. Teste össze-össze rándult. Megnyalintott ujjait egyenként dugta fel fenekébe, közben kicsit nyöszörgött. Ilyet még nem csinált, kicsit fura érzés volt ez neki. És mindemelett fájdalmas is a délelött miatt, de ez nem tudta érdekelni. Arca kipirult, hangosan nyögött, a kély elhatalmasodott rajta. Teste lángolt, Chii érintéseire vágyott, minden porcikája érte kiáltott. Ráemelte hát a kélytől csillogó vággyal teli szemeit, s ajkai elnyíltak, ahogy a fiúhoz közeledett ajkaival.
|
*A fiú fölé áll törölközőkkel, és eléggé meglepődik, mikorKatsu szemei kipattannak, és őt csókolja azokkalaz édes puha ajkaival. Bármennyire is szeretne a fiúval lenni, most visszafoggja a vágyait. - Nem. Ha ilyen szépen kérsz, akkor sem. Katsu... Megerőszakoltak téged, ésráadásul majdnem meg is fulladtál. Nagyon le vagy gyengülve, és szerintem meg is fáztál. Nem akarok veled ilyen fájdalmas dolgot tenni. Nem akarlak öszetörni. - a fiúhoz hajol, és röviden megcsókolja. - Értsd meg, kérlek... - bár alig bír ellenállni, most tartja magát, s a fiú fekete tincseivel kezd játszani.*
|
Mikor Chii föléhajol a törölközővel, szemei kipattannak, s magára rántja őt. Csókolni kezdi. - Chii... kérlek... - szól, s a szemébe néz. Chii azonban hajthatatlan, ugyanazokkal az indokokkal jön, mint délelött. Azzal a különbségben, hogy a tiltakozás okai között már az is szerepel, hogy majdnem meghalt.
|
*Teljesen azt hiszi, hogy Katsu alszik, így elég óvatosan megy, nehogy felkeltse. ~De aranyoos... ~ Mikor hazaérnek, egyenesen a szobájukba viszi, és leteszi az ágyra, majd törülközőért megy, hogy megtörölgesse a fiút. ~ Remélem tényleg nincsen semmi baja, és nem csak úgy mondja. Olyan boldog vagyok, hogy jól van... És, hogy él.~*
|
A csókot viszonozza, és még sokáig csókolná, de Chii megszakítja ezt az érzést. Nem örül, de tudja, hogy ez mind miatta van. Nem szól hát. Egészen addig marad csenben, míg fel nem kapja őt a magasba Chii. - Na!! Hé!! Tudok járni!! Kérlek tegyél már le!!!! Egy ideig fészkelődik, majd belátja, hogy ezt a csatát elvesztette. Úgy gondolja, ha már egyszer így alakult, legalább érezze jól magát. Elhelyezkedik a fiú karja között, fejét annak mellkasára hajtja. Szíverését figyeli, szuszogását hallgatja. Szemeit lehunyja. Csak erre a két dologra koncentrál. Teljesen úgy néz ki, mintha elaludt volna...
|
*KAtsu levegőért kapkod, s szemmel láthaóan nincs jól. Chii megrémül, s nem akarja már csókolni. Mármint akarja, de nem teszi. Katsu mérges arcot vág, mire reakciója egy döbbent nézés. Katsu hirtelen nevetésben tör ki. Chii nevet, és Katsut nézi. ~ Ő a legszeb ezen a földön. Olyan csodálatos, s aranyos. Nagyon édesen nevet. Mindig ezt akarom halani, és sohasem akarom szomorúnak látni. Mindent megteszek, amit lehet, de valamikor egy ember nem elég. Mégis szeretnék mindent megtenni azért, hogy Katsu mindig vidám legyen.~ Katsu szavai nagyon boldoggá teszik, s röviden megcsókolja a fiút, röviden, mert nem akarja, hogy megkint fuldokoljon, majd feláll, és felsegíti a gyenge fiút. Katsu még mindig sápadt, ezért Chii karjaibaveszi, és úgy viszi el hazáig, mint egy hercegnőt ( xD) hiába ellenkezik a fiú, Chii most hajthatatlan.*
|
Mikor ajkaik elválnak egymástól, édesen szuszog, levegőért kapkod. Majd mikor túl sok neki ez az egész, hirelen, zihálva válik el a fiú ajkaitól. Elfordul tőle, kezeire támaszkodik, s levegőért kapkod. Kicsit szédülni kezd, mely megingásában jelentkezik. Miután légzése ismét stabilizálódik, visszafordul a fiúhoz, hogy ismét ajkai között vesszen el, de az megállítja őt. Kicsit morcin néz rá, de tudja, hogy hajthatatlan. Chii tényleg aggódott miatta. Ez melegséggel töltötte el lelkét. Csak ekkor tünt fel neki, az egyre inkább záporozó eső. Chii-re nézett, aki hasonlóképpen meglepett arcot vágott. Nevetésben tört ki, szeméből örömkönnyek sokasága zúdult ki másodpercek alatt, aztán abbamaradt. Egy múló pillanat volt ez is, mint élete bármelyik más eseménye. Valószínüleg ilyen se lesz többet. A dolgok ritkán ismétlik önmagukat, ám lehet, hogy emlékeinkben, az idők végezetéig megmaradnak. Nem lehet tudni... az élet kanyargós, rögös útjain, Katsu sem tudhatja, hogy merre tovább. Elágazásból nagyon sok van, neki megfelelően kell választania. Mi ezeket hívjuk döntéseknek. Apró kis válaszok, melyek életünket befolyásolják. Fontosak. ~ Chii... többet nem akarlak ennyire összetörtnek látni... mefogadom, hogy mindig vigyázok, s úgy cselekszem, hogy arcodon csak a mosolyt, az örömöt, a boldogságot lássam tündökölni. ~ Ez is egy döntés volt, de még Katsu sem tudja, milyen hatással lesz életére ez a fogadalom. Most úgy érzi ezt kellett tennie, most boldogsága határtalan. - Soha sem hagylak el - mondja halkan, hisz ezt nem a nyilvánosságnak szánta. Véletlenül tört fel belőle, de nem bánta meg, hogy kimondta. Chii szeme sugárzott az örömtől, a szerelemtől.
|
* Megnyugszik, majd ajkait katsu ajkaira tapasztja, és szenvedélyesen falni kezdi őket. Nem bír leállni ezzel a tevékenységével, hiszen azt hitte, egyetlen szerelme meghalt. Nem veszi észre, hogy esik az eső, nem zavarja, hogy valószínűleg újra megfázik, s ezesetben Katsu is megfázik vele együtt, nem érdekli semmi, kizárja a külvilágot, s csak Katsu édes ajkaira koncentrál. Levegőhiány miatt többször elálik Katsutól, s hagy neki időt a légzésre, majd ismét egy csókba forrnak össze. Miost csak ők vannak egymás számára, ebben az esős időben, boldogan csókolja szerelmét, s örül, hogy nem hagyja el őt. *
|
- Chii.. - nyögi, s ő is a könnyeivel küszködik. - Örökre veled leszek - csak ennyit tud mondani, s az ő könnyei is kibuggyantak, nagyon félt, még nem nyugodott meg teljesen. Egymás karjait szorosan összefonva remegtek a sírástól. A kihalt, vihar elötti csenben senki sem rótta fel ezt nekik. Ki is tehette volna. Az egész város kihalt volt, a felhők közül a nap fénye néha-néha bátortalanul utat tört magának, de vissza lett szorítva a felhők által. Katsut meglepte a tény, hogy Chii jelenleg nála is nagyobb bőgőmasinának bizonyult. A többi kérdésre csak nemet intett fejével, miszerint jól van, semmi baja. Az utolsó kérdés elhangoztával Chii sírós-szúrós szempárokkal találja szembe magát, miszerint: "Te is tudod, hogy ha szükségem lenne orvosi ellátásra se mondanám meg!! És ha egyedül mersz hagyni...." Az eső lassan eleredt. De ezt a fa alatt ölelkező pár nem igen vette észre. Szenvedélyesen kezdték falni egymás ajkakit, kizárták a külvilágot.
|
* Hallja Katsu elgyötört hangját, de azthiszi, hogy képzelődik. - Miért tenném? Miért? - hangja zavart, majd arca teljesen elkomorul, s már idiótának érzi magát, hiszan azt hiszi, magával beszél. Majd a hang ismét hozzá szól. - Jól?Hogyan tudnék jól lenni? Mit jelent az? Miért ézek bármit is? - egész halkan életuntan motyog, s most legszívesebben meghalna. - Miért nem nézek rád? te csak egy hang vagy a fejemben. Egyszerű illuzió. Nem akarlak látni, mert elhiszem, hogy élsz, és ittvagy, és nem haltál meg, de az igazság ennél keserűbb, s ha rádnézek, nem akarok majd visszatérni ebbe a kegyetlen valóságba...- ~ azt mondja, szeret. Én is szeretem. Nem, nem szeretem. Ez már annál több. Nincsen erre már szó. A szeretlek kifejezést mindenki használja, megpróbálják kifejezni gondolataikat, érzéseiket. Erre vannak a szavak. Egy egyszerű szó többet mond mindennél? És egy tett? Az még t9öbbet. Nem akarom kimojndani neki, hogy szeretem, nem akarok ránézni. nem tehetem, mert elveszek a valóság, éas a valótlanság közötti ilágban. Nem tudommajd, mi az igazi, s mi a képzelet. nem tehetem... ~ Katsu ismét beszél, s most ajkak érek övéihez, s ölelő karok között van. ~érzem... valóság? dehát... KAtsu...~ Viszonozza a gyengéd, szerelmes csókot, majd óvatosan Katsu arcához ér, s végigsimítja. Szemeiből újra könnyek törnek elő, d ezek most nem a szomorúság, bánat könnyei, nem, ezek az öröm könnyei. - Katsu... Úgy aggódtam... NAgyon szeretlek! Nem akarom, hogy meghalj - sírás közben beszél, s szorosan magához öleli a fiút. - ne hagyj itt egyedül.... HA meghalsz, akkor én is meghalok, lehet, hogy élek majd, de belül halott leszek. e tedd ezt velem. Annyira megijesztettél. - már nem akarja meggátolni könnyeit, szabad utat enged nekik. Hihetetlenül boldog most, s semmi esetre sem akarja elereszteni katsut. Csak öleli, s könnyei folynak. - Jól vagy? minden rendben? Hol fáj? ne vigyelek orvoshoz? - aggodalmaskodik, s a fiú arcát simogaja.*
|
A fiú nem válaszolt neki. Felé fordult, s újból kérdezett, már tudva, hogy ott van. - Chii... - hangja elhaló, kicsit rekedt - Miért nem jössz ide? - Választ ugyan kapott a kérdésére, de a fiú egy pillanatra sem nézett felé. Mintha a gondolatainak válaszolna. Furcsa volt. Szokatlan, mintha élőhalott lenne. - Jól vagy? - a kérdésre kapott válasz monoton volt, keserű... életunt. Nagy nehezen ülőhelyzetbe tortnázta magát. Kicsit szédült, feje zúgott, teste még a légszomjjal küzdött. - Chii! ittvgaok... miért nem nézel rám? - a fiú kételkedett Katsu létezésében,s ennek hangot is adott. Katsunak kellett lépnie. - Bebizonyítom, hogy élek. Valós vagyok, nem álom. Itt vagyok elötted. Szeretlek. - Ám párját ez sem hatotta meg. Közelebb húzódótt hozzá, s lágyan ajkaihoz érintette az övéit - Chii! Szeretlek... ittvagyok... - suttogta a nedves ajkak közé, elmélázva a könnyáztatta arcon, a vörös szemeken. ~ Mi történt?? ~
|
[2377-2358] [2357-2338] [2337-2318] [2317-2298] [2297-2278] [2277-2258] [2257-2238] [2237-2218] [2217-2198] [2197-2178] [2177-2158] [2157-2138] [2137-2118] [2117-2098] [2097-2078] [2077-2058] [2057-2038] [2037-2018] [2017-1998] [1997-1978] [1977-1958] [1957-1938] [1937-1918] [1917-1898] [1897-1878] [1877-1858] [1857-1838] [1837-1818] [1817-1798] [1797-1778] [1777-1758] [1757-1738] [1737-1718] [1717-1698] [1697-1678] [1677-1658] [1657-1638] [1637-1618] [1617-1598] [1597-1578] [1577-1558] [1557-1538] [1537-1518] [1517-1498] [1497-1478] [1477-1458] [1457-1438] [1437-1418] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
