[2377-2358] [2357-2338] [2337-2318] [2317-2298] [2297-2278] [2277-2258] [2257-2238] [2237-2218] [2217-2198] [2197-2178] [2177-2158] [2157-2138] [2137-2118] [2117-2098] [2097-2078] [2077-2058] [2057-2038] [2037-2018] [2017-1998] [1997-1978] [1977-1958] [1957-1938] [1937-1918] [1917-1898] [1897-1878] [1877-1858] [1857-1838] [1837-1818] [1817-1798] [1797-1778] [1777-1758] [1757-1738] [1737-1718] [1717-1698] [1697-1678] [1677-1658] [1657-1638] [1637-1618] [1617-1598] [1597-1578] [1577-1558] [1557-1538] [1537-1518] [1517-1498] [1497-1478] [1477-1458] [1457-1438] [1437-1418] [Korábbi]
 * Már nem bírja nézni a fiút, feladja. Avilág megszűnik létezni számára. gy darabig a könnyei is elapadnak, hogy aztán mégnagyobb patakokban follyanak le az arcán. Szemei üvegesek, s csakül a földön. Arcát könnyek áztatják, s gondolatai is megszűnnek egy időre. Aztán fejében csak egy valami visszhangzik. ~Miért? Miért? Miért? Katsu...~ Könnyei megllíthatatlanok, s nem tűnik fel neki,hogy a fiú megmozdult. Arca elé teszi a kezét, s magát okolja mindenért. ~Ha csak egy kicsit jobban vigyázok rá... Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Hogy hagyhattam, hogy meghaljon az egyetlen számomra kedves lény? Nincs más, akit szeretek. Nekem csak ő számít.~ Teljesen magába roskadva ül a fűben, s arcát kezeivel takarja. Egész testét rázza a sírás, s nagyon szánalmasan érzi magát. *
|
 Nyugtalan lélekkel kell örök megnyugvást lelnie. Ez azonban ellentmondó. Nincs olyan kegyetlen isten, aki ezt kérné... ~ Mi ez? Megint Katsu-t szólítják... dehát senki sincs itt. Sötét van... Egyedül vagyok... Tehát én vagyok Katsu... de akkor ki szólít? Kihez tartozik ez a bánatos hang? Meghalni? Eszembe sincs... várjunk csak... Ha ezt hallom akkor... akkor... nem a halál angyala volt. Nem ő szólított... Chii... ~ villant fel emlékezetébe egy név... egy olyan név, amelyhez fűződő emlékek nem hagyják őt nyugodni ~ Engem szólítassz... Chii... hol vagy?? Szukségem van rád... nem tudom hol vagyok!! Chii!! Félek!! Segíts!! ~ szinte kiáltozott, a baj csak az voolt, hogy ezt rajta kivül senki sem érzékelhette. ~ Miért nem válaszolsz?? Chii!!! ~ Forró cseppek folytak végig az arcán, s ismét meleg dolgot érez azon a ponton, ahol elöbb. Levegő áramlik tüdejébe. ~ Chii!! Eltűnok!! Érzem... lassan... eltűnök ebből a világból, s minden, ami én vagyok, semmivé válik egy perc alatt. Szeretlek.. ezt tudnod kell... Viszlát... ~ Lassan, magához tér... résnyire nyitja a szemeit... ~ Hol vagyok? ~ próbálkozik, de még nincs elég oxigénje, így nem tud mozdulni. - Chii... hol vagy? - minden erejével őt keresi.
|
* Teljesen magba zuhan. ~ Az én hibám... Minden az én hibám. Miattam kerül folyton veszélybe, és megíértem neki, hogy megvédem. Megígértem neki, és em tudom betartani az ígéretem. És a legtöbb fájdalmat még így is én okozm neki. Szörnyű vagyok, de ez most nem számít! csak ez számít, hogy katsu keljen fel, nyissa ki azokat a gyönyörűszép szemeit, és ismét mosolyogjon olyan őszinténm, ahogyan szokott. Nem akarok mást, csak látni, ahogyan mosolyog. A többi dolog már csak mellékes. Ha láthatom a mosolyát, nem érdekel a világ. Én önzően csak érinteni akarom, d uralmam alá vonni, de nem veszem észre magam, s miattam nem tud mosolyogni. Fájdalmat okozok neki, csak azért, mert ilyen önző vagyok.~ -Katsu... Kérlek, kérlek, térj magadhoz! Ne halj meg! Ne tedd... kérlek... - tőle nem megszokott dolog történik, hiszen könnyei előtörnek, s némán, csendesen végigfolynak az arcán szomorúságának jelei. Könnyektől nedves ajkaival ismét a fiúéra hajol, s levegőt fúj a tüdejébe, hogy visszahozhassa az életbe. Újra nevetni akarja látni. ~ Nem halhat meg. Látni akarom, ahogyan elvörösödik, s zavarában elfordul, az aranyos nevetését akarom hallani, érezni akarom az őt körülvevő aurát. Én szeretem. Nem hagyhatom meghalni...~ Folytatja a fiú lélegeztetését, s könnyei megálíthatatlanul folynak végig arcán, s lecsöppennek katsu arcára. Hiába erőlködik, Katsu nem lélegzik. Teljesen kétségbeesik, s fél. Fél, hogy elveszti azt az embert, akibe szerelmes. Életében először igazán szeret valakit, s nem akarja elveszteni, de úgy tűnik, a kamik ellene szövetkeztek. S mindenáron meg akarják akadályozni, hogy eben az életben boldog legyen...*
|
Egy távali hangot hall. ~ Ki az? Ki szólít? Katsu?... Az ki?? Talán én?... Nem... ~ Érintések, és hideg cseppek... ennyit érez. ~ Mi ez? Az a valami... jó érzés... mégis olyan szorosan fog... Nem kapok levegőt. A testem elnehezül, kihül, nem tudok mozdulni... a halál angyala szólít? De ha ez így van, akkor miért érzek fájdalmat? A lelkem nem nyugodott meg... Ha az ember meghal, teste, lelke megnyugvást érez, azt KELL éreznie. Én nem érzek semmi ehez fogható dolgot. Valami kínoz... testem makacsul ragaszkodik hozzá, de el nem érem. ~ Hirtelen valami forró dolog ér ajkához, s tüdeje megtelik oxigénnel. ~ Mi ez?... kellemses érzés... meleg, puha...mégis olyan erőteljes, követelőző... könyörgő, reménykedő... ~ Forró cseppeket érez meg a bőrén, s a hangokat tisztábban kezdi hallani. ~ Ki vagy te? Te vagy az akire vágyok? Aki miatt lelkem nem talál megnyugvást? Talán... te... megnéznélek, de nem tudom kinyitni a szememet. Valamit... igen.. életet adsz, de nem tudom használni... Sajnálom... Látnom kell, de sötét van, és nem látok... szükségem van rád, hisz félek... de te sehol sem vagy!... Úgy érzem eltűnök! Megsemmisülök, köddé válok... félek... Sajnálom...
|
Éppen visszafelé megy, amikor hall egy csobbanást. ~Ugye nem? ~ Kétségbeesve rohan a Folyóhoz, és meglátja benne az éppen elmerülő fiút. -Katsu! - kiált, majd beugrik a fiú után gondolkodás nélkül. Ő tud úszni. ~ Csak ne legyen semmi baja... Ne legyen semmi baja... Kami-sama ugye nem akarod elvenni tőlem? ~ lubukik a víz alá, s Katsut megfogja, s kihúzza annyira, hogy a feje ne legyen víz alatt. -Katsu térj magadhoz! Ébredj fel... - hullámokkal, és a sodrással küzdd, majd végre épségben kijuttatja a fiút, és magát is a partra. A kutya meg már rég kiúszott. Katsu fölé hajol kétségbeesve, s szólongatni kezdi, majd mikor nem kap reakcijót, a srác tüdejéből nyomkodja ki a vizet, majd ajkait a fiúéra teszi, s levegőt fúj a tüdejébe. ~ Kami-sama... azthittem, megbeszéltük, hogy nem veszed el tőlem őt. ~ Ezt a mozdulatsort többször elismétli, s egyre jobban kétségbeesik. -Katsu... Ébredj fel... - már a sírás kerülgeti, de nem adja föl, mindent megtesz Katsuért. Még többször segít neki a légzésben, s a tüdejéből minden csepp vizet kiprésel.
|
- Vigyázok!! - mondta, s nézte a távozó fiút. Látott sok-sok kiskutyát. Kóborkutyák voltak. Odament hozzájuk, s játszani kezdett velük. Ám az egyik kiskuya beleesett a vízbe. Gondolkodás nélkül a nyüszítő kölyök után vetettte magát, elfeledve, hogy lövése sincs, hogyan kell úszni. A hullámok nagyok voltak, egy kettőre ellepték a kutyakölyköt szorongató Katsut. Csak az állat feje lógot ki a vízből, és ez jelezte Katsu helyzetét is. ~ Mi ez?? Meghalok?? Chii...sajnálom... nincs erőm... kiabálnom kéne? Meghall valaki? Nem... egyedül vagyok, az erőm is fogy... Nem kiálltok.. A kutya? Ő vajon jól van? Vagy elmerült? Legalább ő meneküljön meg. Így igazságos nem? Életért életet. Igazságos csere nem? Mit kéne megbánnom? Azt hiszem semmit... Chii-nek is jobb lesz mással, én nem akarom magamhoz láncolni. Más is megrontott. Itt a büntetésem. Ha ez a sorsom, elfogadom... ~ Tüdejét elhagyta az összes oxigén, vérkeringése lelassult. Lehunyta szemeit.
|
Katsu anyira lelkes lett az ötlettől, hogy ha akarna, se mondana neki nemet. - Menjünk! - mondja boldogan, és Katsut maga mellett tartja, mert képes lenne előre rohanni. Egy piros lámpánál majdnem elüti a fiút egy kamion, de visszarántja, és csak rosszallóan néz rá. mikor odaérnek a folyóhoz, eszébe jut, hogy Katsu biztos szomjas már, így elmegy innivalóért. - De Katsu, vigyázz magadra, és ha valaki megtámad, akkor csak kiabálj! - mondja szigorúan, majd elmosoldik, és elmegy venni innit. *
|
A boltból kilépve viszonozza a csókot, mely nem is kicsit meglepte őt. Visszaöleli Chii-t. - Gyere!! Menjünk le a folyópartra!! - kiáltja, s kézenfogja őt. Elkezd ugrándozni mint egy kisgyerek, majdnem a piros lámpán is átrohant, úgy kellett elrántani az egyre inkább közeledő kamion elöl.
|
*A tükörboltban nézegetni kezdi a tükröket, majd a lelkesen bámuló kis sura néz, és elmosolyodik. - Okés. Ez jó lesz, ha ennyire tetszik neked. - Megsimogatja Katsu fejét, majd megmondja a címet meg mindent, hogy szállítsák házhoz a tükröt. Mikor kilépnek a boltból, és kicsit messzebb mennek, megcsókolja Katsut, utána pedig rámosolyog. - Olyan hihetetlenül aranyos tudsz lenni... - fullkawaii fejjel nézi Katsut, és jól megölelgeti. Kicsit se nézik meg az emberek xD.*
|
Betérnek az első tükröshöz. Katsu komoly ábrázattal kezdi méregetni a kínálatot. - Hm... Chii!!! Mit szólnál ehhez?? - kérdezi, s naaagy bociszemekkel néz barátjára. Agy nagy ezüstös fekete keretű tükörre mutat, aminek meghatározhatatlan formálya van, de nagyon ütős darab. Várakozóan néz Chii-re.
|
*~a kezem? Ja tényleg...~ -Nem kell csinálnod semmit, nincs vele semmi...- mondj nyugodtan, majd mosolyogva figyeina fiút, ahogyan olyannagyon precízen látja el a sérülését. ~Aranyooos...~ Ő is átöltözik, majd Katsu mellé lép, és megfogja a kezét. Így lépnek ki a lakásból. Persze Chiiél megint nála van a kardja, így a titkos terve az, hogy kinyírja Katsu "megrontóját" ha megtalálja.*
|
- A franc... má' megint... - mérgelődik, s a tőle telhető leggyorsabb futásával felrohan az emeletre felöltözni, azaz ment volna... Chii ugyanis a hátát vette célpontba. De szerencsére még az elött abbahagyta, hogy Katsu felizgult volna érintéseitől. - Tényleg a kezed!!! - kiáltja, majd elrohan a kötszerért és a fertőtlenítőér, s ellátja a fiú még mindig vérző kezét. Nagyon gondosan, hatalmas perecízséggel, s pontossággal oldotta meg ezt a feladatot. Majd felöltözött, s indulásra készen állt az előszobában.
|
*Abbahagyja a fiú kényeztetését, majd rámosolyog, mikor int neki, hogy menjenek, mivel szoks szerint elfelejtett felöltözni a fiú xD.- Hmm.. én nagyon szeretnék veled menni, d nem udom, ha így kimész az utcára, félek, hogy valaki elvesz tőlem téged. - a fiú mögé sétál, és átöleli meztelen felsőtestét, és apró csókokkal kényezteti a hátát. - De ha felöltöztél, akkor szívesen veled megyek. Hmm.. útközben vennünk kell egy új tükröt, mert az előzőt összetörtem...*
|
- Nem Chii... én kérek bocsánatot. - gyengéden ejtette ki a szavakat, mégis érezhető volt, hogy komolyan gondolja, nem érdemes vitába szállni vele. Jólesően megborzong mikor Chii forró meleg nyelve hideg bóréhez ér. A simogatások és a nyalogatás kettőse nagyon jól esett neki. Majd mikor Chii abbahagyta a kényeztetést, felkel, s lemegy az előszobába. - Menjünk sétálni! - mondta Chii-nek, s bátorítóan felé intett.
|
*Tudja, hogy félreértelmezhetően viselkedett, és most mégjobban méges mgára. Katsu miatta borul ki, és miatta mondott olyat, amit magától normális helyzetben soha nem ejtene kia száján. Bűntudata lett, s amikor Katsu kiejti a sajnálom szót a száján, Bűntudata csak még nagyobb lesz. - Nekem kéne bocsánatot kérnem...Sajnálom... - em mondja sűrűn, hogy sajnálom, mégis most kimondta. Gyengéden végignyalint Katsu fehér nyakán, s kezével pedig végigsímítja nagyon óvatosan, és gyengéden a fiú sebeit. *
|
Kicsit lenyugszik, míg a fiút hallgatja. Elvörösödik, s lecsukja szemeit, lehajtja a fejét, mikor rájön, hogy miket vágott Chii fejéhez. ~ "Azt akarom, hogy dugj meg!" Hogy mondhattam ilyet??? ~ Édesen felsóhajt, mikor Chii gyengéden nyakát kezdi ízlelgetni. ~ Szóval ezért nem akarja? Tényleg... hogyan ismerehettem ennyire félre?? Hogyan feltételezhettem hogy nem szeret?? Most biztos megbántottam... Olyan hülye vagyok... Azok után amit értem tett, nem szabadna ilyet mondanom neki. ~ S ezen a napon Isten tudja hányadjára, de ismét bocsánatot kér - Sajnálom...
|
* Meglepődik, amikor Katsu rákiált, engedi Katsunak, hogy magára húzza, csókolja, de azért nagyon meglepődött. Főleg azon, hogy Katsu mit hisz, s az utolsó mondatánál már kiakad. Felül, s Katsut az ölébe húzza. - Nyugodj meg édesem...Nem azért nem akarom veled csinálni, mert mással voltál, sőt legszívesebben lefeküdnék veled, de nem akarok. Nem tehetem. Nem akarok még több fájdalmat okozni neked, mint amit eddig elszenvedtél. Szerintem a feneked nincsen éppen olyan állapotban, hogy megdugjalak. Nem akarok neked fájdalmat okozni... - elég halkan, de érthetően vóbeszél, s néha Katsu nyakára harap naaagyon gyengéden. - És nehéz elviselnem, hogy jeleket hagyott rajtad, de nem teszek semmit se, mert a tested nem nagyon bírná ki édesem. Értsd ezt meg. Én nagyon is akarlak, s el akarom veled felejtetni azt az embert, viszont akkor neked nagyon nagy fájdalmat kéne elviselned, s én enm akarom látni a szenvedő arcocskádat...*
|
- Mondom hogy nem fáj semmim!!! - kiált rá. Majd rájön, hogy kicsit talán túlzásba vitte a dolgot. - Sajnálom... - suttogja alig hallhatóan. Visszacsókolja a fiút. Az el akar válni tőle, de Katsu visszahúzza. ~ Nem mész sehova... ~ Nem engedi el őt, csókolja tovább a meglepett Chii-t. Végül elengedi őt. - Chii... tudom, hogy nem szeretsz már annyira mint eddig, hisz megrontott egy idegen is... de én... el szeretném felejteni... és ezen csak te segíthetsz.... szóval kérlek... tedd be... - mondja, s a fiúra néz. Szemeiben látja a tétovázást, hogy nem igen akarja ezt tenni vele. És ő másnak véli ezt a tiltakozást, mint ami. - Azt mondtam, hogy dugj meg! - mondja kicsit mérgesebben, s ismét könnyezni kezd.
|
*Katsura néz, és ismét megöleli. - Hol fáj még? - kédezi aggódva, és végigsimogatja Katsu sebeit, naagyon gyengéden. Néhány nagyobb vágást gyengéden megpuszil amolyan gyógypuszit ad rájuk, majd Katsu ajkait veszi célba, de nem áll szándékában a csóknál tovább menni, hiszen Katsunak most naagyon fájhat a feneke. *
|
Mikor ajkaik elválnak, kicsit liheg. Ő még folytatta volna a csókot, így nem igen jön rá, hogy miért hagyák ott Chii ajkai az övéit. Majd rájön, hogy épp az elöbb erőszakolták meg. Egy kicsit elszomorodik. ~ Chii biztos nem akakr hozzámérni ezek után... úgy... ~ keringenek fejében a bűnös gondolatok. Kicsit felszisszen, a fertőtlenítőre, hisz csípi sebeit. - Chii elég lesz.... Már mindegyik tiszta... - szólt.
|
[2377-2358] [2357-2338] [2337-2318] [2317-2298] [2297-2278] [2277-2258] [2257-2238] [2237-2218] [2217-2198] [2197-2178] [2177-2158] [2157-2138] [2137-2118] [2117-2098] [2097-2078] [2077-2058] [2057-2038] [2037-2018] [2017-1998] [1997-1978] [1977-1958] [1957-1938] [1937-1918] [1917-1898] [1897-1878] [1877-1858] [1857-1838] [1837-1818] [1817-1798] [1797-1778] [1777-1758] [1757-1738] [1737-1718] [1717-1698] [1697-1678] [1677-1658] [1657-1638] [1637-1618] [1617-1598] [1597-1578] [1577-1558] [1557-1538] [1537-1518] [1517-1498] [1497-1478] [1477-1458] [1457-1438] [1437-1418] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
