[2377-2358] [2357-2338] [2337-2318] [2317-2298] [2297-2278] [2277-2258] [2257-2238] [2237-2218] [2217-2198] [2197-2178] [2177-2158] [2157-2138] [2137-2118] [2117-2098] [2097-2078] [2077-2058] [2057-2038] [2037-2018] [2017-1998] [1997-1978] [1977-1958] [1957-1938] [1937-1918] [1917-1898] [1897-1878] [1877-1858] [1857-1838] [1837-1818] [1817-1798] [1797-1778] [1777-1758] [1757-1738] [1737-1718] [1717-1698] [1697-1678] [1677-1658] [1657-1638] [1637-1618] [1617-1598] [1597-1578] [1577-1558] [1557-1538] [1537-1518] [1517-1498] [1497-1478] [1477-1458] [1457-1438] [1437-1418] [Korábbi]
*Egy darabig még húzza a csókot, majd elválik a fiú ajkaitól, és lemászik róla. ~Ha most tovább mennék, nem tudnék leállni... és hé most erőszakolták meg.. miért tegyem vele én is ezt?...~ Előveszi az elsősegély dobozkát, leveszi először Katsu felsőjét, már ami maradt belőle, majd lehámozza a nadrágját is, és a sebeit kezdi fertőtleníteni. ~Hogy tehetett vele ilyet? A gyönyörű bőre... Csak az én nyomaim lehetnek rajta, ez nem ér! Biztosan megölöm. Megkeresem és megölöm. ~ NAgyon óvatosan ér Katsuhoz, mert tudja, hogy most bármivel fájdalmat tud neki okozni. Még a sebfertőtlenítéssel is xD.*
|
A fiú szavai megnyugtatják. Szorosan öleli Chii-t, nem mer ránézni, azonban a finom csóknak nem tudott elleállni. Viszonozza, gyengéden, hisz mostanra már profi csókolózót faragott belőle Chii. Magára húzza Chii-t és biztonságban érzi magát. ~ Igen... ez mostmár biztos... rajtad kívül senkire és semmire nincs szükségem. Csak téged akarlak ~
|
*Nyugtatóan simogatja Katsu hátá, és nem engedi el. - Nyugodj meg jó? - a síró fiút öleli, és csak simogatja a hátát. - Te egyáltalán nem akartad ezt. És különben is, megölöm azt, aki ezt tette veled, mert te az enyém vagy. Csak az enyém. És nem vehet el tőlem senki sem. - mgpuszilja Katsu homlokát, és rámosolyog. - Kicsinálom azt az embert. Nem értewm, hogy tehetett veled ilyet...És én nem voltam veled, hogy megvédjelek. Ez az én hibámól történt... - nagyon mérges magára, majd Katsu füléhez hajol, és belesuttog.-Nagyon szeretlek... Attól még, hogy más így megszentségtelenített (ezt a szót nem lehetett kihagyni x"DD) téged, te ugyanúgy az én édes kis Katsum maradsz... - nagyon gyengéden megcsókolja Katsut, és elfekteti az ágyon, és fölémászik, úgy csókolja tovább, nagyon gyengéden, mert fél, hogy fájdalmat okoz neki ebben az állapotban, szóval most nagyon vigyáz rá.*
|
Nem számított arra, hogy be fogja rugni az ajtót. A kérdésekre nem válaszolt, de megalázottan érezte magát, és könnyezni kezdett. Nem érezte magát méltónak a fiú szeretetére. Valaki másnak "adta" a testét, de erről persze nem tehetett. - Chii... jól vagyok... - szólts, s tekintete a fiú véres kezére tévedt - A kezed!! - szólt, s el se tudta képzelni, hogy mi történhetett vele. - A kezedet lásd el elöbb... én jól vagyok... - nyögte, de hangja megremegett a belőle kitörtni készülő sírástól. - Nem vagyok... méltó... a szeretetedre... ma valaki más birtokolt... sajnálom... - mondta, s a fiú nyakába kapaszkodva sírt. De nem a fájdalom miatt, nem a megaláztatás miatt, hanem azért, mert Chii ellen vétett. Véteknek vélte, pedig nem akarta, hogy ezt tegyék vele.
|
*Nagyon megörül, amikor meghallja Katsu hangját, de mégis aggódik, hiszen nagyon fájdalmasan, és szomorúan beszél a fiú. Éppen csak ránéz, és látja, hogy nagyon rossz állapotban van. Azonnal a fürdőbe siet Katsu után, s mivel az ató zárva van, berúgja, és magához öleli a fiút. - Mi történt? Ki csinálta ezt? Sajnálom... Ez az én hibám. nem tudtalak megvédeni. Nem mentem veled. Pedig ha veled mentem volna, akkor nem néznél ki így... - nagyon mérges most magára, és nem engedi el Katsut, szorosan, védelmezően öleli, s karjaiba veszi, és az elsősegélydoboz kíséretében felviszi a szobájukba.*
|
Szépen sétál, mikor hirtelen behúzzák egy sarkon. Egy férfi mered rá gonoszan. Megijed. - Vetkőzz! - szólt. Kés volt nála, Katsu nem tehetett mást. Engedelmeskedett. A fiú megerőszakolta őt, többször meg is vágta. Katsu könnyezett, kiabált, de senki sem segített. Az utca kihalt volt. Végül otthagyták őt a földön. Csak feküdt és sírt. Összeszedte magát, s ronygyosan, véresen könnyes szemekkel hazaállított. Meglátta Chii-t, amint a tükröt méregeti. - Vásároltam - szólt, s berohant a másik mosdóba.
|
* Édesen szuszog, mad egyszercsak felébred, és Katsut nem találja maga mellett. Felül az ágyban kómásan, és körbe-körbe néz a szobában. ~Hová tűnt Katsu? ~ Lemegy a konyhába, de ott sem találja. Kezd kétségbe esni, és az egész házat átkutatja, hogy hol lehet Katsu. ~Ugye nem vitték el amíg aludtam?~ Kimegy a kertbe, és ott is körbenéz. ~ A fürdőben még nem néztem...~ Benyit a fürdőbe, de ott sem lát senkit. ~ Lehet, hogy magától ment el? Itthagyott, mert gondot okoztam neki... Meg is érdemlem. De akkor se akarom, hogy elmenjen!~ Kezét ökölbe szorítja, és egy nagyot üt a tükörbe, így az darabokra törik. A kezébe áll sook üvegszilánk, és szépen folyik a sebbl a vörs vér, ami a padlóra csepeg. ~ Nemár. Most új tükröt is vehetek...~*
|
A békésen alvó Chii karjaiban ébredt fel.Óvatosan kibújik az oeléséből, miközben ad a homlokára egy puszit. A fiú "nyammogós" reakciójára csak mosolyog. Lemegy, s főz kávét kettőjüknek. Chii azonban még mindig alszik. Elmegy vásárolni. Az üzenethagyást azonban elfelejtette, hisz úgy tervezte, elöbb ér haza mint Chii. De nem így történt.
|
* Pár óra alvás után közlik vele, hogy hazamehet. Nincsen szíve felkelteni a fiút, szóval karjaiba veszi, és úgy viszi haza. Otthon lefekteti a fiút, amire ő felkel. Nem válaszol a fiúnak, hanem megöleli, és simogatja az arcát, hogy visszaaludjon, s erre nem is kell sokat várnia. Katsu ismét alszik. Édesen szuszog, s Chii mellé fekszik. Magához öleli a fiút, s nemsokkal később ő is elalszik.*
|
Jó sokáig alszik már csak azt érzékeli, hogy Chii finoman ágybadugja otthon. Félkómásan felül, s szemeivel Chii-t keresi. - Mikor jöttünk haza?? Mennyi az idő?? - kérdezi, nagy szemeivel pislogva. Ismét csak megöleli Chii-t. - Aludj velem... - szólt, s magához húzta a fiút.
|
* Nagyon meglepődik azon, amit a fiú mondd. ~ 4 nap? az soook! És addig itt volt? És nem evett? Olyan kis baka...~ Katsu megcsókolja. Enek most különösen örül, mert Katsu a kezdeményező. Neki is hiányoztak a fiú ajkai, s gyengéden viszonozza neki a csókot. Miután ajkaik elválnak egymástól, csak elmosolyodik , s a már alvó srác fülébe suttog. - Ameddig csak szükséged van rám... - magához öleli a fiút, nehoyg leessen az ágyról álmában, majd betakargatja, és vele együtt alszik el ismét. Álmában a fiút öeli, s nem is akarja elengeddni. Nagyon aranyosak így együtt, s az orvos aki bejön megvizsgálni Chiit csak elmosolyodik, és elhalasztja a vizsgálatot.*
|
- Kajaa!!! - csillan fel a szeme, s jó ízúen falatozni kezd. - Te akkor is meggyógyulsz!!! Énmeg nem halok éhen!!>w< - ám az ételt csak egyik kezével fogja. A másikkal Chii-t öleli szorosan, mintha el akarna menni. Ez azonban csak egy uke szokás volt. - Ez a 4. nap - mondja elgondolkozva. Megette a kaját. Chii-hez fordult, s megcsókolta. Mióta várt már egy csókra... most nagyon boldog volt. Az eddig kaját tartó karját is átfonta a fiú dereka körül, szorosan ölelte őt, s csókoolta. Élvezte, ahogy nyelveik összefonódnak. Nagyon kimerítette őt a várakozás. - Maradj velem... - csak ennyit mondott, sChii karjaiban elnyomta az álom.
|
*Ő is örül a fiúnak, bár nem igazán tudta felfogni a hiányát, hisz mindvégig vele volt. Szorosan magához öleli Katsut, és nyugtatóan simogatja a hátát. - Na nyugi... nem kell sírni. - elmosolyodik, és üldögél az ölében egy síró Katsuval, majd eszébe jut a kaja xD. Odaadja Katsunak a kaját, és felsóhajt. - Látszik rajtad, hogy nem ettél semmit, szóval hoztam neked enni - mondja kedvesen. - De azért gondolj magadra is baka. Ha nem eszel, akkor éhen fogsz halni. És szerinted ki akarna meggyógyulni, ha egy éhenhalt Katsu várná csak? - kérdezi morcosan, de ez csak tettetett morcosság. Magához öleli a fiút, és nyom egy puszit az arcára. - Amúgy mióta vagyok itt? - kérdezi érdeklődve, és közben nézi a táplálkozó fiút, aki mellesleg kényelmesen befészkelte magát az ölébe, aminek nagyon örül.*
|
Meglátja magaelött Chii-t. Szemei nagyra nyílnak, szája mosolyra húzódik. - Chii!!! Véégre!!! Annyira hiányoztál!! Úgy aggódtam!!! - hatalmas lendülettel ugrik a nyakába, s sírni kezd. De ezek örömkönnyek. - Azt hittem... azt.... - nem tudta tovább folytatni a mondatot. Csak ölelte a srácot, és sírt.
|
* Végül elalszik, s reggel egy nagy koppanásra kel. aggódva nézi az ágy alól előbújó Katsut. -Ööö....édesem, mit kerestél az ágy alatt?-kérdezi kíváncsian, és nézegeti Katsu arcát. ~ Hmm... lila karikák a szemei alatt, sápadt arc, nem tetszik ez nekem. Miért nem aludt rendesen? Miért nem kajált? Látszik rajta, hogy végig csajk itt gubbasztott, és a szemei is vörösek. Biztosan szétbőgte magát... Várjuk csak mióta is vagyok itt? ~*
|
Álmaiban Chii-vel volt együtt, beszélgettek, ölelték egymást. Ám a valóság más volt. Katsu nagyon hiányolta már Chii-t. Szavait, érintését, pillantását, mindent... Egy egész napot átaludt. Reggel ijedten nyitotta ki szemeit. ~ Chii ~ Ezzel a lendülettel kelt fel, majd visszaesett a földre egy nagy durranás kíséretében. Nem értette, mi történt. Kellet neki egy kis idő, mire agya feldolgozza a történteket. Míg aludt, valószínüleg beforgott az ágy alá. Így mikor felült bevágta a fejét. Miután ez leesett neki, kimászott az ágy alól, s Chii-re nézett.
|
* Az rvosok kegyetlenül leteszik a földre a kis Katsut, és őt pedig az ágyba tessékelik. ~ Cöhh ez nem ér. Katsunak kéne az ágyon lennie.~ Sóhajt egyet, mert nem akar még bent maradni. Nagyon nem testzik neki ez a hely, mármint a kórház. ~Végig itt volt velem? És aranyos?~ Gyanakvóan méri végig az orvost. ~ Ha szemet vetett rá kinyírom.~ Gyilkos gondolatai közepette arra eszmél, hogy hanem hagyja abba, akkor megint elájul. ~Amúgy Katsunak nem kellene iskolába mennie? És nekem nem kéne iskolába mennem? áhh ki fognak rúgni. Nembaj, akkor is figyelem majd Katsut. ~ Sóhajt egyet, és lehúnyja a szemeit. *
|
Az orvosok már benntvannak, mikorra Chii visszaér. Katsut levezik az ágyról, s lerakják a földre, Chii-t pedig visszakötik infúzióra, megmérik a lázát. - Még 1 napig maradnia kell! Utána hazamehet, de kell felügyelez maga mellé. Aranyos kis brátja van! - mutatott a földön összegömbölyödve fekvő Katsura. Végig itt volt magával. - mosolygott az orvos, s kiment.
|
* Nagyon kimerült, és pár napig nem tér magához, csak álmában szenved, némán tűri a rátörő fájdalmat. Ha egy kicsit lejebb menne a láza, akkor felébredne, s nem is lene sok baj, de így a magas láza meggátolja abban, hogy öntudatánál legyen. Infuziot szúrtak a kezébe, nehogy kiszáradjon. Egyik nap, amikor láza végre lejebb megy, és már csak 40°C lesz, akkor kinyitja a szemeit. Fogalma sincsen, hogy hol van, és eléggé megijed a kezéből lógó csőtől, és azonnal kiszedi onnan. Kezéből csöpög a vér, és jobban körbe néz. ~ Hol a rákba vagyok? És mi történt? ~ Lepillant a földre, és ott meglátja Katsut aludni. Nehezen felkel az ágyból, és felvakarja a fiút a földről, és az ágyba teszi, amiben eddig feküdt. Rájön, hogy egy kórházban van, és elindul felfedezni a terepet. ~Hmm.. miért is hoztak ide?~ Szédelegve megy össze vissza a folyosókon, és megáll a büfénél. Van nála pénz, mert amikor behozták, nálla volt a tárcája, így vesz valami kaját meg innit Katsunak, és visszasétál a kórterembe, ahova a neve van írva,.*
|
A bevásárlás sikerül, megveszi a LÁZCSILLAPÍTÓT és nem a fejfájáscsillapítótXD (estewan) Hirtelen rossz érzése támad. Haza siet. Meglátja Chii-t a földön. Szíve kihagy egy ütemet, s odarohan hozzá. - Chii!!! CHII!!! - kiabálja kétségbeesetten, s rázogatja, de mind hiába. Felhívja az orvost. Az kijön, s megvizsgálja. A láza ismét41fok. Ágyba dugja őt, s mindenféle gyógyszert felír. Katsu lázasan jegyzetel, hogy melyiiket mikor, milyen mennyiségben kell beadni neki. Az orvos elment. Chii azonban nem ébred fel, a láza inkább emelkedett, minthogy csökkent volna. zért berendelték a kórházba. Katsu nem mozdult el mellőle. Sírt, és szerelme kezeit szorongatta. Nem tudták kiparancsolni a kórteremből. Mintha láthatatlan kötél erősítené Chii-hez. 2 nap virrasztás, éhezés, sírás és kétségbeesés után Katsu se bírta tovább. Elaludt a földön. Kicst lefogyott, hisz a stressz kitermelte belőle az enrgiát. Hasa folyamatosan morgott...
|
[2377-2358] [2357-2338] [2337-2318] [2317-2298] [2297-2278] [2277-2258] [2257-2238] [2237-2218] [2217-2198] [2197-2178] [2177-2158] [2157-2138] [2137-2118] [2117-2098] [2097-2078] [2077-2058] [2057-2038] [2037-2018] [2017-1998] [1997-1978] [1977-1958] [1957-1938] [1937-1918] [1917-1898] [1897-1878] [1877-1858] [1857-1838] [1837-1818] [1817-1798] [1797-1778] [1777-1758] [1757-1738] [1737-1718] [1717-1698] [1697-1678] [1677-1658] [1657-1638] [1637-1618] [1617-1598] [1597-1578] [1577-1558] [1557-1538] [1537-1518] [1517-1498] [1497-1478] [1477-1458] [1457-1438] [1437-1418] [Korábbi]
|