[599-580] [579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Érzett valami finom illatot, és lassan kinyitotta a szemeit.*
- hm? Hol vagyok... ? *kérdezte még eléggé fáradtan.* - Taku...? *kidörzsölte szeméből az álmot, átkarolta Takut, és megcsókolta.*
- Jót fürödtél? *kérdi mosolyogva, és még egy kicsit álmos hangon* |
*Sietett a tussolással, felkapott magára egy farmer nadrágot és egy inget, kiment a fürdőből, ekkor vette észre a földön alvó Kuramat, elmosolyodott, majd az ölébe vette a fiút és az ágyára helyezte, betakarta, majd az ágyra dölt ő maga is, de csak Kuramat nézte* |
*Kuramanak nagyon tetszik a csók, ezért igyekszik viszonozni*
- jó *mosolyog, aztán úgy gondolja, addig kicsit pihen, de pár perc múlva el is aludt a földön.* |
*Visszatér Kurama szájához és a lehető legszenvedélyesebben csókolja, majd felül, felhúzza Kuramat a földről és átöleli*
-Egy időre eltűnök, zuhanyozni megyek*suttogja a fülébe, elengedi szerelmét, feláll, majd a fürdőbe megy* |
*Kurama csak nagyokat sóhajtott, és most már határozottan mondta azt a szót, hogy imádlak*
- Taku... hnn... |
*A nyakát kezdte csókolgatni és minden csók között elmondta, hogy szeretlek, majd a hasát puszilgatta* |
*Mosolyog, és visszacsókol, aztán hagyja, had tegye vele azt, amit szeretne.*
"Furcsa... olyan más ez az érzés, mint amit nála éreztem... de ez sokkal jobb!" *átkarolta a nyakát* |
-Én sem téged, és teljes mértékben megbízom benned*lágy csókot ad párjának, majd a földre fekteti és úgy csókolja tovább* |
*bólint, majd ad egy csókot neki.* - Szeretlek! És ígérem, hogy soha nem hagylak el! |
*Elpirul, de el is mosolyodik*
-Igen*közelebb hajol Kurama-hoz* -érzem, és tudom, hogy értem dobog*még mindig enyhén piros az arca* |
- Hm? *érezte, hogyan dobog Taku szíve. Megcsókolta szerelmét, aztán fejét a mellkasára hejezte.* - Igen, érzem... és hallom is. *majd megfogta a kezét, és a sját szívéhez hejezte* - És te... érzed az enyémet? |
-Helyes*megfogta Kurama kezeit, majd a mellkasához tette* -Lehet ostobának tartasz, de, ha érzed, a szívem dobogását, akkor rájössz, hogy miattad dobog így, és talán ennek köszönhetően vagyok érzékenyebb. |
- De... valamit boztos mondtam, vagy tettem, amitől rossz kedved lett... *sóhaj* -jó, ha szeretnéd, akkor felejtsük... és nem sírok! *fordította el a féjt, és gyorsan letörölte a félig kitört könnyeit* |
-Nem mondtál semmi rosszat, csak egy nagy gyerek vagyok*neveti el magát* -Felejtsük el, jó? Egyébként már mondtam, hogy ne sírj! |
*átöleli* - de... mit mondtam, vagy tettem... amitől szomorú lettél? *kérdezte könnyes szemmel* - Szeretlek! De nagyon-nagyon! |
*A fürdőben csak nézte magát a tükörben, majd a hajába simított*
"Mi a fene van velem? Ennyire... ennyire odalennék érte. Nem mondott semmi sértőt, mégis rosszul esett."
*Sóhajtott egyet, majd kiment a fürdőszobából, észrevette, hogy párja ott ül az ajtónál. Leguggol hozzá, majd megsimogatja a fejét*
-Ne haragudj az előbbiért, nem akarlak ilyen dolgokkal megbántani téged. *Magához öleli*
-Szeretlek! |
*Hallotta a hangjában a bánaot, és csak nézte a fürdőig szótlanul, aztán teljesen belecsavatodott a takaróbe, és lependerült az ágyról, ezúttal szándékosan, és csak nézte a plafont.*
"Most... mi történt?" *kérdezte magától könnyes szemmel. Felkapta a földről az alsóneműjét, meg a pólóját, felvette, és leült a fürdő ajtaja elé.* |
*Észrevette Kurama hangjában a bizonytalanságot, ez kissé elszomorította. Felült, majd lassan kikászálódott az ágyból*
-Rögtön jövök*válaszolta, elindult a fürdőszobafelé, majd bezárkózott egy időre* |
- Nem is haragszom! *mondja, aztán teljesen kidugta a fejecskéjét. - Tényleg? *ragyogó szemek* - Imádlak... *kicsit bizonytalanul hangzott el, mert nem egészen ezt akarta mondani, de nem találta a megfelelő szót* |
-Ne haragudj!*válaszolja és ő is halványan elmosolyodik, kezét pedig a fiú derekára helyezi* -Olyan furcsa...amit most érzek...nehéz lenne szavakba önteni, de...nagyon a szívemhez nőttél. |
[599-580] [579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
