[570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
Ahogy Ryu magához vonta és megcsókolta, nem húzódott el, sőt, halványan elpirulva, szenvedélyesen viszonozta. Tovább incselkedve nyomta a másikéhoz a saját csípőjét, miközben lassan végighúzta ujját a férfi mellkasán, hasán, majd mikor ajkaik elváltak egymástól, keze megállapodott a nadrág övén. - Az ördöggel játszol - jelent meg az arcán a már jól ismert, gonosz vigyora, mialatt kínzó, lassú játszadozásba kezdett az övvel. Még lehellt egy halvány, forró csókot a férfi füle mögé, majd kihátrált a fogásából. - Mohó vagy - dőlt a kerítésnek.
|
Amikor Iteo teste hozzá simul akkor már teljesen kivan.Már nagyon vágyik erre a srácra.Most beprobálkozik egy kisebb csókkal azt ha nem tetszik neki levághatja a kutya farkát mert az övét azt nem az hétszentség.XD
Közelebb lép megfogja csípöjét és magához rántja egy csókra.
Amikor már kifogy a szuszból elválik ajkaitól.
-Még szép, hogy heves vagyok hehe.-
|
Mikor a kutya ugatni kezdett, halkan elkuncogta magát. - Vajon a gazdi is ilyen kis heves? - egyenesedett fel, majd ahogy Ryu közelebb lépett hozzá, szemei összeszűkültek, és szabályosan hozzásimult a másikhoz, miközben egy pillanatra sem szakította meg a szemkontaktust. Aztán lassan a férfi nyakához hajolt, hogy az a bőrén érezze minden egyes lélegzetét. - Hasznos információ - súgta Ryu fülébe, majd visszább húzódott, hogy ismét a másik szemébe nézhessen. Nem tervezte, de kezdett ő is izgalomba jönni a saját játszadozásaitól, holott csak Ryut akarta egy kicsit kínozni.
|
~Na a kitűnő jelemedel elmehetnél egy kisördögnek XD.~
Jól megnézi a srácot ez a jelmez kitűnöen kiemeli a testét.~Nem rossz.~
Arra figyel fel, hogy Max aki mellesleg egy Németjuhász heves ugatásba kezd.
Iteo jelmezét ugatja úgy néz ki neki se tetszet ez a megjegyzés.
-Tudod a kanárik nem hozám valok.Én inkább a nagy dolgokat szeretem.-
Kicsit közelebb lép hozzá és megint csak nézi.
|
Iteo Sorian
Nagy ásítással ropogtatja ki az ujjait, majd mosolyogva végignéz magán. A ruhája a színházban maradt; el is felejtette, hogy még mindig ez a lenge jelmez volt rajta. Legalább a kései és a mobilja nála volt, vagyis a lényeg. Megigazította a szarvacskáit, majd leült egy úttest melletti korlátra.
- Hmm? - nézett felvont szemöldökkel hátra. Hirtelen ötlete sem volt, kihez tartozhat az ismerős hang, ám mikor meglátta a Ryut és a kutyát, elvigyorodott. A címet elvesztette, mégis sikerült ide keverednie véletlenül. Leszállt a korlátról, és ördögfarkincája himbálózásával kísérve a pároshoz lépett. A kutya érdeklődve nézett fel rá, mire elmosolyodott. - Nahát, nahát... Nem gondoltam volna, hogy kutyát tartasz... Mondjuk... - Elgondolkodva mérte végig Ryut. - egy kanárigyűjteményre számítottam - ironizált.
|
Ryu kiszál a kocsiból majd kiveszi házi feladatát amit a kedves főnöke hagyot rá.
Fáradtan döcök a ház felé elöveszi kulcsát kinyítja az ajtott és egy könyed rugással berugja az ajtót.Bemászik a nappaliba aztán levágja a motyoját aliasz házi feladatott az üveg asztalra.Leveszi öltönyét aztán elindul a konyha felé.
Hangos csaholásra lesz figyelmes mikor kinyitja a hűtőt.
-Gyere Max kapsz kaját.-
Kivesz a hűtőből egy kis narancslét és konzervet ami persze a kutyának kell.
Mikor mindenel végzett fogja magát és kimegy a házbúl visszi magával Maxot is.
Egy nagy sétát tervezett, de helyete egy ismerös arcot lát meg.
-Iteo.- Mondja halkan.Nem bíztos benne, hogy ő az mivel egy érdekes cucban van.Megközelíti a srácot és bebízonyosul, hogy tényleg ő az.
-Szia.-
|
Iteo Sorian
Estefelé éppen arrafelé sétált, amerre Ryu lakott. Nem tervezte, de igen tartalmasra sikerült a délutánja. Erről árulkodott a rajta lévő ördögjelmez is, mely egy részen enyhén véres volt. Egy színházi dolgozóból kellett kivernie a többhetes tartozást, és miután a helyzetből adódóan jelmezt kellett felvennie, kiderült, hogy a tagnak fegyvere is van, mely elsült ugyan, de Iteónak nem okozott komolyabb sérülést. Csak egy apróbb seb volt a vállán, ahol súrolta a golyó. Összességében pedig elégedett volt, ugyanis végül megkapta a pénzt. Most viszont már pihenni akart egy kicsit, de mégsem volt kedve hazamenni.
|
Hirtelen azt se érti, mi történik vele, s mire felfogná, mit értett Shin a szavai alatt máris a vízben gázolnak a hullámk pedig a hátát nyaldossák.
- Én nem... - görcsösen kapaszkodik Shinbe, ahogy egyre beljebb gázolnak a vízbe. - Nem úszok... valami jól... És a koli... Nem fogok tudni átöltözi az órám előtt! |
- Ha nincs ellenvetésed - néz le Yuuyára - akkor irány a tenger! - indul meg a víz felé meg se várva a másik válaszát. |
Yuuya nem felel, nem akarja, hogy Shin letegye, de azért a puszitól kellemesen megborzong. |
- Nincs semmi baj! - hajol le mosolyogva, hogy egy puszit nyomjon a másik homlokára - Shin-sama itt van, és megvéd mindentől! - kacsint le rá. |
"Milyen erős..." fut át rajta a gondolat, ahogy Shin erős karjai átfogját és biztosan tartják a talaj felett. - D-danke... - suttogja teljesen kiszáradt torokkal lesütve a szemét. - Bocsánat... nem... nem figyeltem... - motyogja fülig vörösödve, de nem sok mindent tesz, hogy kikászálódjon Shin biztonságot nyújtó karjaiból. "Jó ez így? Alig ismerem, de azért..." Pirulva öleli át Shin nyakát és fejét a másik mellkasára hajtja. "Olyan hangos a szíve..." |
Shin ösztönösen ugrik segíteni, és épp az utolsó pillanatban kapja el a fiút. - Minden rendben? - néz le a karjaiban tartott fiúra. - Vagy ennyire zavar a tetkóm? - mosolyog le rá, oldva a feszültséget. |
A lélegzete is elakad, ahogy Shin hátra néz és rá mosolyog, és csak most jön rá, milyen közel is arazolt, amíg nem figyelt. Alig karnyújtásnyira van a másiktól. Zavartan ugrik hátra, de a hirtelen mozdulattól a lába alatt megsüllyes a puha homok és elterül a földön. |
Shin a válla fellett néz hátra a másikra, de így is látni széles mosolyát - Yuu-chan ha nem lennél, ki kéne találni! |
- Furcsa családod lehet... - felli Yuu elgondolkodva, miközben önkéntelenül is közelebb araszol, hogy jobban szemügyre vehesse a sárkányt. - Az édesapám családja is fura volt... Mindenképp katonai iskolába akartak küldeni... De nem tetováltak tele... Hmmm. Fura... um... überlieferung... ööö... szokás. |
- Kötelező a MI Családunkban! - feleli fáradtan elfordítva tekintetét - Hisz a Család felette áll mindennek, és meg kell hajolni az akarata előtt. |
- Oh! - Yuuya próbálna valami értelmeset kinyögni, de mikor Shin neki áll levetkőzni pánikszerűen vörösödv elfordul és igyekszik erőt venni magán, hogy ne kezdjen csepegni. "Jesszus, milyen teste van! Oh, Istenem..."
Csak Shin meglepő kérésére fordul vissza és mikor meglátja a tetoválást eltátja a száját a döbbenettől.
- Szabad... Szabad ilyen... tetoválást csináltatni...? Ilyen fiatalon? - kérdezi hitetlenkedve, ahogy a sárkányt nézi és észre se veszi, hogy tekintete kicsit elkalandozik Shin izmos felsőtestének többi része felé. |
- Értem! - mosolyog le rá - Tényleg az! - fordul vissza a víz felé, majd Yuuya legnagyobb döbbenetére vetkőzni kezd. Kibújik cipőjéből, ledobja kabátját, és éppen az ingét gombolja ki mikor visszanéz a másikra - Van egy dolog...amit ha lehet, megkérnék, hogy senkinek se mondj el! Nem akarom h újra kezdődjön az ami a régi sulimban ment. Remélem megérted? - fordít hátat kibújva ingéből, felfedve egész hátát fedő hatalmas sárkány tetoválását. |
- Oh, ümm... Bildhübsch... - ismétli meg Yuuya zavartan. - Azt jelenti... ööö... gyönyörű. - magyarázza meg, miközben pirulva Shinra néz.
"Mint a szemei..." |
[570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
