[599-580] [579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- De, de, te főztél, én mosok! Punktum! *ondta határozottan* - Hát.. Pihenés, vagy séta. Neked mihez lenne kedved? |
-Rendes tőled, de ezt nem várom el!*válaszolta, majd végzett az étellel*
-Lenne kedved valamihez a délután folyamán? |
- Hehe, bocsi *kínosan vakargatja a tarkóját* -Nekem nagyon ízlik! *mosoly* - Öm... amúgy, majd én elmosogatok, te meg majd nyugodtan pihenj csak! ^^ |
-Ha éhes vagy, egyél bátran és neked is jóétvágyat*mondta, majd enni kezdett* -Milyen lett?*kérdezte kíváncsian* -Tudod főzésben nem vagyok profi |
*Viszonozza a puszit, aztán leült az asztalhoz, és ránézett a tányérra*
- Hűű~, ez nagyon jól néz ki! Jóétvágyat! *mondta ragyogó szemekkel, és nyúlt volna a kanálért, de megkordult a gyomra. Elpirult.* |
-Rendben, elfogadom*egyezett bele, majd egy puszit ad Kurama arcára. Elengedi párját, majd visszatér a főzéshez. Még egy-két dolgot tett az ételbe, majd elővett 2 tányért és először Kuramának, majd magának szedett. A tányérokat az asztalra tette majd előkapott még 2 kanalat és leült az asztalhoz* |
- Igen, de úgy látom ha itt vagyok, nem nagyon megy a főzés... elvonja a figyelmed a cukiságom... vagy mim *nevet* - De ha szeretnéd, nem megyek el, igyekszem itt láthatatlanná vállni. *beleszippant a levegőbe, és érzi a finom illatokat* |
*Utánakap, majd szorosan magához öleli*
-Nem akarom, hogy elmenj! Hiszen elterveztünk valamit. |
- Most rám vagy mérges? *durci* - tehetek én róla, hogy ilyen ellenállhatatlanul cuki vagyok? De ha ennyire zavarok... akkor addig távozok! *a megszokott kisgyermekes-sértődést használva, elinult az ajtó felé* |
*Sóhaj*
-Nem...*kissé morcosan válaszolt, dühös volt magára hogy mindent elfelejt* -De...ez már megint a te hibád*mondta nevetve* teljesen összezavarsz, túlságosan aranyos vagy és ezzel elveszed az eszem |
- Én nem is sírok! *gyorsan letörli a könnyeit.* - A gázt lekapcsoltad? *enyhe mosoly, majd megfogja Taku kezét.* |
*Homlokát a fiú homlokára helyezi*
-Én is odavagyok érted, de kérlek ne sírj már...nincs rá okod*mosoly* |
*Igyekszik abbahagyni a sírást*
- nem is... nem is gondoltam másra... És odáig vagyok érted! |
-Ha nem akarsz szomorúnak látni, akkor nem is fogsz, erre a szavamat adom!*mosolygott Kuramara, a könnyeit pedig letörölte* -És miattam nyugodtan megnézhetsz másokat, de csak nézhetsz*poénkodott* -És nekem az bőven elég ha szeretsz, de ha imádsz az is jó, sőt.. |
- Taku... *ismét sírni kezd, de igyekez kedvese szemébe nézni* - Én... én... soha nem hagylak el! Ha... ha szeretnéd, ígérem, soha többé egy emberre sem nézek rá! Csak téged foglak nézni, mosolyogva és boldoan! Szeretlek, és bármit kérsz tőlem...csak egy szavadba kerül, én már meg is tettem! Csak... kérlek... ne rágódj a multon... Nem akarlak szomorúnak, és emiatt kimerültnek látni! *kérlelte könnyes szemekkel*
-Szeretlek! Imádlak! *ezeket zokogva mondta* |
*Enyhe mosoly hagyja el az arcát, majd letörölte kedvese könnyeit*
-Ne sírj, rendben..elmondom. Régebben volt egy lány, aki a feleségem kellett volna, hogy legyen. Amikor megismertem, nem hittem volna, hogy teljesen beleszeretek, de sajnos így lett. A nagy szerelem miatt*a nagy szót gúnnyal mondta ki* nem vettem észre, hogy megcsalt, többször is, ráadásul volt képe azt mondani, hogy szeret. Miután megtudtam, már egy másik férfival volt messze, azóta elegem lett a nőkből.*ismét boldogan nézett Kuramára* De a sok rossz ellenére, semmit sem változtatnék meg, örülök, hogy találkoztam veled. És, hiába is tagadnám, vagy nem bírnám kimondani, akkor is azt érzem, hogy...*egy időre elhallgatott, mélyen Kurama szemeibe nézett és végre kimondta*...szeretlek. Nem érdekel, ha nem érzed ezt most, én tudok várni..rád érdemes^^ |
*Meglepődik*
- Ki mondani? Úgy járnál, mint... régen? *Szemei remegni kezdtek, és hirtelen felugrott, átölelte őt, de hihetetlenül nagy szeretettel.*
- Kérlek... kérlek mondd el, mitől félsz! Engem... én... én mindent megteszek, hogy ne kelljen fájó emlékekekkel gyötrődnöd! De kérlek... mondd el, mi bánt! *nézett fel rá könnyes szemmel* |
*Viszonozza a csókot és enyhe pír jelenik meg az arcán*
-Ki kéne mondanom...-mondta, mikor gyengéden eltolta magától párját*-de nem tudom, te úgy érzel-e. Félek, hogy..hogy úgy járok, mint régen.. |
*Tiszta vörös a feje. Próbál elfordulni, de nem tud, mivel az állát fogságba ejtették, ezért inkább megcsókolja kedvesét.* |
*Odamegy hozzá, majd megfogja az állát és így néz a szemébe*
-Te tetszel a legjobban, és rajtad kívül nem kéne senki más*mondta és szemében boldogság lakozott* |
[599-580] [579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|