[599-580] [579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
"E-ez most... megjelölt?" *elmosolyodik* - Folt nélkül is így van, nem igaz? |
*Ravasz mosoly jelent meg arcán és újból megnyalta Kurama nyakát, majd úgy döntött, hogy hagy egy kis foltot a fiú nyakán.* -Ez a kis foltocska jelzi azt, hogy hozzám tartozol! Nem nyúlhat senki más hozzád! |
- Heh? Rosszalkodni? *eddig hűvösnek érzett arca egy pillanat alatt égetővé vált.* |
*Kurama vörös arcától, csak nevetett, majd szorosabban ölelte magához.* -Én is csak úgy felkeltem. Bár, nem hiszem, hogy vissza tudnék aludni. Hacsak nem rosszalkodhatok veled! |
*Kissé kómásan kezdi el mosogatni az arcát, jó hideg vízzel. Mikor megérzi az ölelést, összerezzen, hiszen eléggé meglepte, ahogy a többi cselekedet is. Rendesen el is vörösödik,* - Nem tudom... csak úgy felkeltem, ilyenkor nehezn tudok visszaaludni. *enyhe mosoly* - Na és te? |
*Hallotta, hogy Kurama felébredt, bár nem nagyon mutatott érdeklődést. Az órára nézett, ami éjfélt mutatott. Meglepte, hogy ilyenkor kelt fel, hiszen eddig bármikor is aludt el, mindig reggel szokott felkelni. Az újságot nem találta érdekesnek, ezért a mosdóba ment Kuramahoz. Háttal állt neki a fiú, így hátulról ölelte át. Lassan nyelvét végighúzta a fiú nyakán, majd egy puszit adott utána.* -Miért nem alszol? |
*Úgy jó 15 perccel Takurei ébredése után, ő is felébredt. Nyújtózott, ásított is, majd magára kapott egy szép nagy méretes felsőt, ami kb. a térdéig leért, aztán elment a mosdóba, hogy megmossa az arcát, és felébredjen* "De sötét van... mennyit aludhattam?" |
*Néhány óra alvás után kinyitotta szemeit. Feltünt neki, hogy sötét van, ráadásul Kurama a mellkasán nyugtatta fejét. Nem akarta felébreszteni, így a plafont kezdte el nézni, bár a sötétben nem látott sokat belőle. Hallotta, hogy az eső még mindog áztatja az utcákat. Egy pillanatra az ablak felé nézett, majd óvatosan arrébb helyezte Kuramat az ágyon. Kiment a konyhába, ott ivott egy pohár vizet, majd leült a székre. Az asztalon volt egy újság, azt kezdte lapozgatni.* |
"Milyen aranyos" *cirógatni kezdte az arcát, majd lassan ő is elaludt* |
*Bár nem tervezte, hogy elalszik, viszont mégis elnyomta az álom. Álmában Kuramaval volt és nagyon jól érezte magát, így elmosolyodott, miközben aludt.* |
*Teljesen elpirul, és hozzá bújik* - Én is téged. Mindennél jobban. *betakargatja Moritat, majd ad neki egy jóéjt puszit.* |
*Csókja után eltávolodott párjától, majd lefeküdt mellé, de úgy, hogy közben átölelte. Szemeit becsukva élvezte Kurama közelségét és testének melegségét. Viszont egy szó járt a fejében, amit mindenáron ki akart mondani.* -Szeretlek! |
- Re... *nem tudja befejezni, mert Takurei megakadályozza benne.* "Ilyenek után... képes volt velem... Pedig nagy sokk érhette. És mégis..." *viszonozza a csókot, de most csak óvatosan* |
-Csak egy csókot szeretnék! *Mondta, majd megsem várva a választ, rögtön letámadta. Csókja kissé erőszakos volt, de mégis gyengéd és szenvedélyes. Kurama fölé került. Fáradtnak érezte magát, így nem csinált semmi mást a csókon kívül.* |
*szorosan magához öleli* - Majd megköszönöm nekik. Akarsz pihenni? Vagy inni egy teát? *kérdi kedvesen, miközben cirógatja kedvese arcát* |
-Nem is tudom, hogy mi volt a rosszabb... *Úgy helyezkedett el, hogy Kurama karjai közt legyen. Itt érezte magát biztonságban és nyugodtnak is.* -Anyám a történtek után szomorú volt, majd apámat siratta, ezért döntöttem úgy, hogy elmegyek tőle. Egy idősebb családnál kötöttem ki az árvaháznak köszönhetően és nekik köszönhetem, hogy tanár vagyok. Ha ők nem lennének, akkor én se lehetnék itt veled! |
*Kikerekedett szemekkel hallgatta az eseményeket, közebn jobban összehúzta magán a takarót* - Nem gyűlöllek... miért gyűlölnélek? Én is ezt tettem volna. "Csakhogy egy 8 éves gyereknek nyilván nem adnak pisztolyt... " *közelebb mászik hozzá* |
*Sóhajtott egyet, majd úgy döntött, hogy inkább állva szeretné folytatni mondandóját. Az ablakhoz sétált, majd kinézett rajta. Kint esett az eső és eléggé beborult, sötétebbre téve ezzel a kinti világot.* -Tisztán emlékszem mindenre. Az akkori éveim rosszul mentek, hiszen apám meghalt, anyám összeállt egy részeges alakkal. Mikor ő nem volt otthon egyedül voltam azzal az alakkal. Ez nem is lett volna probléma, de... bántalmazott, vagyis megerőszakolt. Hiába elleneztem, nem tudtam semmit tenni, hiszen fenyegetett is. Anyámnak elmondtam, de, persze nem hitte el. Aztán egy keddi napon ismét próbálkozott, de akkor nem hagytam magam és megöltem a puszta kezemmel. *Ekkor a kezeire nézett, majd leült az ágyra. Eléggé elszomorította a saját története, de úgy érezte, hogy jobb elmondania, mint, ha magában tartaná.* -Nem jöttek rá, hogy én voltam, hiszen sikerült öngyilkosságnak beállítanom. *Ránézett Kuramara, persze csak fél szemmel.* -Ha most gyűlölsz... megértem... |
*kikerekedett szemekkel nézett rá, de nem engedett az ölelésből*
- De... de miért? *hozzábújik* |
-Van valami, amit eddig nem mondtam el!*Kurama-ra nézett*
-Én...fiatalabb koromban...akkor 13 éves voltam. Meg...megöltem valakit...*nem folytatta és lehajtotta a fejét* |
[599-580] [579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
