[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
- Akarod... hogy folytassam? *kérdezte nagyobb levegővételek közben* |
-Bízom benned, ezért, nyugodtan csináld, amihez kedved van*mondta bíztatóan. A csókoknak köszönhetően halkan felsóhajtott* |
- Biztos, hogy rám bízod magad? *kérdezte félénken. Aztán egy forró csókot adott neki, megcsókolta a nyakát, és elkezdte kigombolni Takurei ingjét, majd a felsőtestét is végi borította szenvedélyes csókokkal. Mikor a csípőjéhez ért, megállt* |
-Én is*mondta* -Rád bízom magam!*elmosolyodott és hagyta, hogy Kurama tegye azt, amit akar* |
- Igen... szeretném! És... te? |
*Nem ellenkezett, de kérdeznie kellett valamit, ezért gyengéden eltolta magától*
-Szeretnéd? |
*Kurama is mosolygott, és visszacsókolt. Egyre hevesebbé vállt a csók, majd egy hírtelen, de határozott mozduluattal a földre lölekte Moritat, és úgy folytatta a csókot* |
-Rendben!*nevetett egyet, majd ajkát a fiúéra tapasztotta, gyengéden csókolta, majd szenvedélyessé váltott* |
- Csak hülyeségeket... *Kurama szemei remegésben törnek ki*
- Nem tudom... próbáljuk ki! *ő is küldött egy huncut mosolyt* |
-Értem. Ha nem szeretnéd elmondani, akkor nem erőszakoskodom.*megfogta Kurama állát, majd felemelte, hogy láthassa a szemeit* -Mi lenne ha megcsókolnálak?*kérdezte egy huncut mosollyal* |
- N... nem, semmi, ehh, csak... csak kicsit elkalandoztam! *mondta kínos nevetgélés közepette.*
"Mégsem mondhatom el... hogy már nem vagyok szűz...Egek, mit szólna hozzá?" |
*Felhúzza a szemöldökét* -Meg? Nekem nyugodtan elmondhatod. |
- Hogy mit érzek... iránta? Nem tudom. Össze-visszaságot... Igen, boldog vagyok vele, de... valahogy hírtelen elszáll ez a boldogság. Hát... kiülünk a tetőre beszélgetni, meg... *itt elvörösödik* |
-Mit érzel iránta? Boldognak érzed magad mikor vele vagy? És mit szoktatok együtt csinálni? Ne haragudj a sok kérdésért, csak kíváncsi vagyok a vetélytársamra.*elmosolyodik a vetélytárs szóra* |
*sóhaj*
- nem tudom... *mondta szomorúan, és összekucorodott Morita ölében* |
*Egy pillanatra viszonozta a csókot, majd átölelte Kuramat*
-Nem akarom elrontani ezt a pillanatot, de a barátoddal mi lesz? |
*Kurama beleült az ölébe, és lágyan megcsókolta*
- Akkor.. mindig a közeledben maradok! *mondta, és átölelte, fejét Morita mellkasára hajtotta* |
*Jól esett számára Kurama közelsége, ezt szóvá is tette*
-Olyan jó hogy a közelemben vagy. Nem tudom, de nyugodtnak érzem magam. |
*Kurama leült mellé, átkarolta, és hozzábújt, aztán nézte a szép, harmatos növényeket.* |
-Őszintén szólva én sem vagyok éhes, sem pedig szomjas*válaszolt, majd hírtelen a padlóra ült* |
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|