[2377-2358] [2357-2338] [2337-2318] [2317-2298] [2297-2278] [2277-2258] [2257-2238] [2237-2218] [2217-2198] [2197-2178] [2177-2158] [2157-2138] [2137-2118] [2117-2098] [2097-2078] [2077-2058] [2057-2038] [2037-2018] [2017-1998] [1997-1978] [1977-1958] [1957-1938] [1937-1918] [1917-1898] [1897-1878] [1877-1858] [1857-1838] [1837-1818] [1817-1798] [1797-1778] [1777-1758] [1757-1738] [1737-1718] [1717-1698] [1697-1678] [1677-1658] [1657-1638] [1637-1618] [1617-1598] [1597-1578] [1577-1558] [1557-1538] [1537-1518] [1517-1498] [1497-1478] [1477-1458] [1457-1438] [1437-1418] [Korábbi]
*hallja, hogy Katsu sír, benyit az ajtón, és leül mellé, majd magához öleli.
- Nyugodj meg. ÉS ne sírj. Tényleg acsak a takarítás miatt mondtam... Sajnálom, hogy megbántottalak...Nem akartam... - maga felé fordítja Katsut, és megcsókolja.*
|
- Ha.. - nyögi ki zokogása közepette - Ha... megint csak elutasítassz, vagy arról akarsz beszélni, hogy mennyire félnem kéne tőled, akkor inkább maradj kint!!! Nem akarom, hogy ilyen elutasító legyél velem. Akkor... inkább hagyjál, de nem bírom elviselni hogy távol tartod magad tőlem!!
|
* meglepődik, hogy Katsu csak úgy elfut. Szörnyen érzi magát emiatt, és az ajtóhoz megy, de nem nyitja ki. Kopog rajta. - Kicsim..nem baj, ha bejövök? - kérdezi bűnbánó hangon. *
|
Rájön, hogy a fiú csak távol akar tőle maradni. Könnyek gyűlnek az eddig csillogó szemeibe, megfordul és elviharzik. Bevágja maga mögött a fürdőszoba ajtaját, és zokogni kezd az ajtónak támaszkodva. Majd leül a földre, és a földet kezdi csapdosni kis öklével. ~ Ezek után soha? Soha többet nem leszel velem olyan mint Az elött? Soha nem ölelsz majd úgy? Talán el is mész...~
|
* Ránéz a fiúra, és sóhajt. Bármennyire is szeretne vele fürödni, úgy értzi, hogy ezt most mellőznie kéne. -Hm... tudsz egyedül fürdeni? - kérdezi, majd végignéz a fiún. hogy tényleg tud e xD - mert még ki akarok takarítani, nehogy összetalálkozz még egy pókkal.. - mondja mosolyogva.*
|
Megörül, mikor a fiú, ilyen egyértelmű reakciót tanusít. ~ Tehát velem maradsz... ~ Viszonozza a csókot, majd lehörpinti a kávéját. - Akkor megyek fürödni! Te is jössz? - kérdezi Chiit.
|
* erre elmosolyodik, és megcsókolja a fiút. Megtanulta már, hogy hogyan kell elrejteni az érzelmeit. ~ Basszus... nem tehetem ezt vele.... valamit kell tennem. Majd kinyírok mindenkit, aki számít neki valamit, és akkor megutál... De akor meg azért lesz szomorú, mert megölöm a barátait.... bonyolult ez nekem...~*
|
Rosszallóan néz a fiúra. - Te vagy az Chii. Ha te eltűnsz, azt biztos nem élem túl. Ha elhagysz, nekem semmim sem marad. Inkább eltűnök. De nem akarok nélüled élni. Nem... - mondja, s szerelme tekintetét nézi.
|
* Katsu mondtaa miatt féltékeny lesz, nem edik le neki, hogy róla beszél a fiú. Fájdalmas fejet vág, majd megölelgeti katsut. - és mi az ami olyan fonts, hogy meghalj miatta? - kérdezi féltékenykedve, gyanakvóan néz végig a fiún. ~ Megcsalja valamivel a kávéját? ~ *
|
- Kávé nélkül még tudok élni! - mosolyog - De ha anál fontosabb dolog eltűnik az életemből, akkor az üressé lesz, és a halált keresem majd. - mondja, s kicsit elgondolkozik ezen az eshetőségen. Bár közben lelkesen vigyorog, mondandóját halál komolyan gondolja. Chii-re néz. - Most miért vágsz ilyen.. ö... fájdalmas fejet? - kérdezi, s nem érti, mi baja lehet a fiúnak, hisz az megígérte neki, hogy vele marad. Ő pedig elhitte.
|
* Látja, hogy Katsunak fájt valami, de nem teszi szóvá. SAóhajt egyet - Jó menjünk kávét inni. Függő... - mosolyodik el - Kicsi Katsu függő lett isméét... Kávé nélkül már élni sem tudsz? - kérdezi vigyorogva, majd karjaiba veszi a fiút, és lemegy vele a konyhába. Leülteti, és főz kávét. *
|
- Jajj Chii! Túl sokat aggódsz! Ha így foolytatod hamar megöregszel! - viccelődik, és kis fájdalom hasít a hasába, ami csak egy pillanatra látszódik meg az arcán. - Nem kell pihennem. Az elmúlt hónapokban végig ezt csináltam. - majd ismét felpattan. - Megyek kávézniii!!!! - csillog a szeme - Gyere te is!
|
* az út csöndben telik, majd mikor hazaérnek, Katsu kiabálni kezd, majd a nyakába ugrik. Kikerekedett szemekkel nézi. - Pók? - kérdezi értetlenül, s úgy tartja a fiút, mint valami kisgyereket szoktak. Bemegy a szobába, és lerakja az ágyra. Lecsapja a pókot, és kiszedi a pókhálót. Majd odaül a fiú mellé. - Mostmár eltűnt a gonosz pók... de neked feküdnöd kéne, és nem pókok miatt rohangászni! - mondja morcosan.*
|
Örül mikor a fiú unszolás nélkül megcsókolja őt. Visszacsókol. Útközben néma csönd ereszkedik közéjük, és senki sem akarja megtörni azt. Végre hazaérnek. - Wáááá!!! Chiiiii!!!!!! - kiabálja a szobába érve Katsu - Póóóók! Beszőtte a szekrényeeeeeem!!! - és eszeveszett gyorsasággal vágtat le a lépcsőn, s szerelme nyakába ugrik. - Üsd le! Üsd le! - toporzékol, s enyhén ütögeti a nagy szemeket meresztő fiú hátát.
|
* aggódó szemekkel nézi a fiút, majd visszacsókol neki, de csak gyengéden, közben egyre csak tolja vissza az ülésre óvatosan. Miután végeszakad csókuknak, kicsit mérgesen néz a fiúra. - Ne ugrálj kicsim! - majd arca megenyhül /asszem így mondják xD/ és megsimogatja a fiút. - Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy. - a fiú arcához hajol, s röviden megcsókolja, majd beindítja az autót, és elindulnak hazaa.*
|
Óvatosan elhelyezkedik az ülésen, és mérges lesz, amikor Chii azokat mondja. - Már ezerszer megmondtam! - morran fel. Látja, hogy a fiú még több órán keresztül tudná magyarázni, hogy miért nem lenne helyes vele hazamenni. Ő azonban mielött ez bekövetkezhetne, egy érzelmes csókkal beléfolytja a szót, kezeit a fiú nyaka köré fonja, s nem engedi, hogy Chii eltolja magától.
|
* Nagyon óvatosan beteszi a kocsiba, s ő is bemászik mellé. - Biztosan haza akarsz jönni... velem? - a velem szót elég halkan mondja, s kérdően néz Katsura - Ha bármi van, ami zavar, vagy ilyesmi, akkor mondd el, és ha nem akarsz közel lenni hozzám, azt is megértem... - mondja kissé zavartan xD.*
|
Magában elégedetten vigyorog, hisz sikerült meggyőzni szerelmét, hogy kicsit közelebb lehessen hozzá. Ugyanis az óta a bizonyos nap óta Chii vonakodott Katsutól, amit Ő igen nem nézett jó szemmel. Néh nagy vonakodva megtette, amit a fiú kért, de látszott rajta, hogy nem igazán akarta. Ezért hát Katsu mindent elkövetett, hogy közelebb kerüljön a távolságtartó Chii-hez.
|
* Értetlenül nézett az aranyosan néző Katsura. És a kérésére pedig csak kerek szemekkel nézett. ~He?!~ -Nem ér ilyen aranyosanak lenni! - mondja sértődötten, és a karjaiba veszi a fiút. - így szerintem jobb téged vibnni, mintha a nyakamba vennélek.... - motyogja, és Katsu naagy aranyos kis szemeibe néz. - Túl aranyos vagy... - mondja megadóan, és a prkoló felé indul karjaiban Katsuval.*
|
Esze ágában sem volt leülni. Gyorsan, mnél gyorsabban haza akart érni. Elővette sweet uke stílusát, s nagy szemeivel édesen pislogva nézett Chii-re. - Vegyél a nyakadbaaa... - húzta el a szó végét aranyosan.
|
[2377-2358] [2357-2338] [2337-2318] [2317-2298] [2297-2278] [2277-2258] [2257-2238] [2237-2218] [2217-2198] [2197-2178] [2177-2158] [2157-2138] [2137-2118] [2117-2098] [2097-2078] [2077-2058] [2057-2038] [2037-2018] [2017-1998] [1997-1978] [1977-1958] [1957-1938] [1937-1918] [1917-1898] [1897-1878] [1877-1858] [1857-1838] [1837-1818] [1817-1798] [1797-1778] [1777-1758] [1757-1738] [1737-1718] [1717-1698] [1697-1678] [1677-1658] [1657-1638] [1637-1618] [1617-1598] [1597-1578] [1577-1558] [1557-1538] [1537-1518] [1517-1498] [1497-1478] [1477-1458] [1457-1438] [1437-1418] [Korábbi]
|